150 év a kertészettudományi élelmiszertudományi és tájépítészeti oktatás szolgálatában 1853-2003 (Budapest, 2003)
Geday Gusztáv: A Haszonkertészeket Képző Gyakorlati Tanintézet, 1853-1860
következő évekre kellett tanácsolni, helyhiány miatt. Entz Ferenc igyekezett megvalósítani helyes álláspontját, hogy nem a magánosok által küldött jelentkezőket veszi fel iskolájába, hanem azokat, akiket a közösségek küldenek. Ugyanis az ő hatásuk visszakerülve helységükbe sokkal szélesebb körű s a haza fejlődésére nézve hatványozottabb. 1857-től kezdve a nyilvános próbatéten nemcsak az MGE bizottmányának tagjai, hanem a kerületi Helytartótanács főbb hivatalnokai is megjelentek. Ekkor vizsgázott sikeresen az első rendkívüli, igen szorgalmas látogatója az iskolának: Simonyi György (Kecskemét), akit öccse, Simonyi Gábor 1859-ben követ. 1858-ban már 8 ifjú fejezte be tanulmányait, míg 1959. augusztus 24- én a legnagyobb létszámú és utolsó évfolyam végzett a tanintézetben. A vizsgáztató bizottság megállapítja: „Ami illeti a vizsgálat eredményét, e haszonkertészeket elméleti és gyakorlati teréről a vizsgálat alá bocsátott ifjakhoz intézett értelmes és talpraesett feleletekből ítélve, örömmel jelenti az alulírt küldöttség, hogy e közhasznú gyakorlati tanintézet, melyből a közvagyonosodásnak évenként annyi alkalmas tényezője kerül ki, a hazai haszonkertészet érdekében évröl-évre mindinkább megérdemli a közfigyelmet a pártolást". Hiába érdemelné meg továbbra is Entz Ferenc intézménye a közfigyelmet és a pártolást, s hiába ígérte az iskola vezetője a növekvő igények miatt intézete bővítését, ez nem valósult meg. Bár 1859 őszén tanintézete a legnagyobb létszámú tanulóit vette fel (12 fő), a képzés még a régi „alma mater” helyén kezdődött meg, de a következő év tavaszán már új helyükre, Budára, a Gellérthegy déli lejtőjére költöztek. Megjegyzendő, hogy az iskola legérdekesebb évfolyama gyűlt ekkor össze. Csak néhányan közülük: Chitu János (Naszód), Hentes József (Vízakna) az első állami ösztöndíjasok, akik - végzés után - a romániai kertészeti szakoktatás úttörői lettek (Chitu J. a bukaresti kertésziskola igazgatója, míg az utóbbi annak tanára lett Hentesiu J. néven). Fekete József a budapesti egyetemi botanikus kert vezetője, Kern Emil, a Mexikóban kivégzett Miksa császár pincemestere és Pólyák Ödön a tanintézet első hősi halottja, aki 1866-ban Königgrátznél esett el. Az 1850-es években felmerült a MGE-ben, hogy a magyar kertészet és szőlészet fejlesztése érdekében az egyesület kebelében rendes, szervezett képzést kellene kialakítani. Egy évre terjedő szőlészeti oktatást már 1842-től 18 tanuló számára - akiket csak egyesületi tagok küldhették - dr. Légrády László közreműködésével - a budai Országos Venyige Oskolában, a Sashegy aljában folytattak. Légrády László nyugalomba vonulásával ez azonban megszűnt. A régi Martonffy telken Schams Ferenc által létesített szőlőiskola talaja, sajnos, nem felelt meg szőlőtermesztésre és a Gellért-hegy déli lejtőjén a 7965 □-öl nagyságú Kisfaludy-féle szőlőt kívánta az Egyesület megvásárolni. Az elképzelés Ferenc József 1851-es 10.000 Ft-os adományával, melyhez az arisztorácia is bőven adakozott, sikerrel járt. 1858 év folyamán az MGE tagsága és vezetősége a korábbi törekvéseket igyekezett megvalósítani. A Gellérthegyen a borház számára - Knabe Ignác budai építész tervei és kivitelezése alapján - megépült, a mai egyetem „E” jelű épülete. 28
