150 év a kertészettudományi élelmiszertudományi és tájépítészeti oktatás szolgálatában 1853-2003 (Budapest, 2003)

Geday Gusztáv: A Haszonkertészeket Képző Gyakorlati Tanintézet, 1853-1860

haszonkertészet elsajátítására Entz iskolájába. Természetesen többen mentek tanulni saját költségen és a földbirtokosok is juttattak tanulókat az új kertészeti intézménybe. De volt egy nagy probléma, ami súlyos és nehezen megoldható gondot okozott: a nemzet passzív ellenállása a kormányzattal szemben. A Bach rendszer hiába igyekezett a magyar haszonkertészetet fellendíteni - a nemzet nem fogadta el. Ez a nehézség figyelembe veendő, amikor a haszonkertészeti iskola létesítésének körülményeit vizsgáljuk.

Entz Ferenc az iskolai oktatással párhuzamosan a „Gazdasági Lapokban” haszonkertészeti témájú dolgozatok sorozatát írta. Ezeket a dolgozatokat 5-6 íves füzetekbe szerkesztette, és 1854 szeptemberében jelentette meg az első hármat „Kertészeti Füzetek” címmel. E kiadványok voltak tulajdonképpen az iskola tankönyvei is. Irodalmi tevékenysége széleskörben terjesztette az új kertészeti ismereteket, de ez nem volt elegendő Pest lakossága számára. Az irodalom egyedül nem nyújthatott a sikeres gyakorlathoz elegendő kertészeti ismeretet. Iskolájában ott volt a gyakorlat, de úgy érezte, erre szükség van a hétköznapi életben is. Ezért 1854 tavaszán, felmérve az igényt és a lehetőségeket, a napi sajtó útján közölte, hetente egy alkalommal - hogy hivatalos munkájában ne hátráltassa - vasárnaponként gyakorlati előadásokat tart a pesti fanöveidében. így intézménye nemcsak az iskolai oktatásnak, hanem az ismeretterjesztésnek is otthont adott.

Az intézmény 1855-ben népesült be teljesen, amikor 23 fiatal nyert oktatást. Minden évben volt visszalépő, „...mert látták, hogy a kertészet rózsái is tüskével, munkával járnak". De nemcsak saját tanulóit oktatta Entz Ferenc, hanem 1855 tavaszától a pesti Tanítóképző hallgatói is az intézetbe jártak gyakorlati előadásokra. Először tartózkodás jelentkezett a hallgatóság részéről, de őszre határozott érdeklődéssé alakult a viszony.

Az iskola oktatásának igazi megmérettetése 1856. október 27-én történt, amikor az első 4 tanítvány a Magyar Gazdasági Egyesület (MGE) bizottmánya tagjai előtt ünnepélyes vizsgálatot (vizsgát) tett. Az ifjak elmélet- és gyakorlatból eredményesen vizsgáztak. Entz Ferenc kifejtette, hogy nemcsak az oktatás - főleg az elméleti ismeretek mennyisége és mélysége - jelenti a fő gondot, hanem a nevelés, „...mert feladatunk az: hogy pusztáink vad szokásaiban megrögzött 14-20 éves ficzkókból... szinte tudományosan kiművelt, minden tekintetben becsületes és világra termett szakembert faragjunk”.

A Bach-korszakban, amikor az elnyomás a politikai tanácskozásokat, gyülekezéseket tiltotta, legjobbjaink (Deák Ferenc, Csengery A., b. Eötvös József, Lónyay M., stb.) Entz iskolájában jöttek össze megbeszélésekre, s ha megjelentek a kémek, a besúgók, előkerültek az oltókések és buzgón gyakorolták a gyümölcsfaoltás fogásait, hallgatva Dr. Entz tanításait. Az intézmény elhelyezkedése következtében a hívatlan látogatókat könnyen észlelni lehetett, s a haszonkertészet támogatása pedig kormányzati törekvés volt. Az akkori magyar politikai vezetés ezt természetesen kihasználta.

Az iskolából kikerülő ifjak tapasztalataikról rendszeresen beszámoltak volt vezetőjüknek. Az 1856-ban végzett Krajnyik András cikkében szakmai álláspontját is megindokolja, mely bizonyítja, hogy Entz Ferenc nemcsak technológiát, de gondolkodni is tanított. Az intézet neve, elismertsége gyorsan növekedett és 1857-ben már a 24 fő helyett 26 ifjú tanult az intézetben, s 10 jelentkezőt a

KERTÉSZETI LAPOK.

U-KMÁCO- a«mK wrinfut irtl «Hitt«.:

27