150 év a kertészettudományi élelmiszertudományi és tájépítészeti oktatás szolgálatában 1853-2003 (Budapest, 2003)
Geday Gusztáv: A Haszonkertészeket Képző Gyakorlati Tanintézet, 1853-1860
tervezet részletes alaptárgyi tudást kíván adni a gyakorlati ismeretekhez. Nem receptek oktatására való törekvés látható, hanem az ok és okozati összefüggések megfelelő szintű feltárása. A tulajdonképpeni kertészeti ismereteket gyakorlatban tanítják, viszont a termesztés alapját, a növényélettant elméletben is. így nem jelentkezik hiány, mert az egyes növényi részek biológiáját elméletileg ismerik, míg az alkalmazását pedig a hosszú gyakorlat alatt sajátítják el. A gyakorlati oktatás lehetőségét a 16 hold nagyságú faiskola, illetve kertészet biztosította. Az oktatott tárgyak között, mivel a haszonkertészeti feladatokat tartották maguk előtt, ennek megfelelően a díszkertészet tanítása nem szerepelt. A díszkertészeti szakemberek hazai szükséglete minimális volt, melyet a külföldről származó kertészek tökéletesen kielégítettek. Entz Ferenc hangoztatta: a magyar közvagyonosodás igazi forrása a haszonkertészet. Mégis támadások érték a külföldi kertészek és gazdáik részéről Entzet - főleg amikor már megkezdődött az oktatás - hogy „... Rhododendronokat és más virágok tenyésztését nem gyakoroltatja”. Ezekre a vádakra válaszolt: „Én korántsem vagyok, s nem is akarok azon kertészetnek hazánkbani terjesztője lenni, melly eddigi felfogásunk és szokásunk szerint divatozott. Én a költségeinket szaporító kertészeket nem szándékozom szaporítani, hanem egy - a kertészetnek eddig nálunk meg nem igen ismert faját, azokat t.i. kik jövedelmüket gyarapítják, kik jószágainkat nem egy homöepathicus részecskéjét csinos kis paradicsommá alakítják nyilván azért, hogy annak aránytalanul nagyobb részén a vad pusztaság annál szembetűnőbben kirijjon, hanem olyanokat, kik az egész birtokot, s végre ezen gyönyörű hazát... egy az idegent szépség- és jövedelmezésre nézve meglepő s nagyszerű kertté alakítsák: kik Cameliák és Fuchsiák helyett a nemes gyümölcsfákat száz ezer, s honunk nemes szőlőfajtáit miliárd számra könnyű és olcsó szerrel szaporítani tudják; kik hazánkat hasznos nöyényeink valódi magvaival és utóbb külföldet is ellátni képesek legyenek; s kik el végre az éghajlatunkkal megférő hasznos kerti növények mívelését, a tudomány és okszerűség támogatása mellett tökélesen értsék, kicsiben és nagyban egyaránt". Mivel gyakorlatilag alkalmazott természettudományt tanított az iskola, úgy az üvegházi kultúrákat pár hónapi gyakorlás után el lehetett sajátítani. Jó példa erre Fekete József (1842-1906), aki Entz iskolája elvégzése után került a pesti Egyetem Botanikus kertjébe, s azt európai hírnévre fejlesztette, különösen a forró égövi növényeknek vált elismert szekértőjévé. A jó szakemberek nevelésénél nemcsak a gyakorlati szakmai ismeretek oktatása fontos, hanem műveltségének, az általános emberi magatartásának, személyiségének a helyes kibontakoztatásának biztosítása is. Szeretném, „ha a fiukból nemcsak hasznos, hanem egy úttal miveit embereket is faraghatnék; ezért eszem egy asztalnál s egy tálból velük, hogy minél többet saját magam s családom körében mulassanak, és a közös társalgásban részt vegyenek". Az intézet 6 tanulóval kezdte meg működését, de 2 fiatal rövid idő alatt feladta és távozott az iskolából. Az államhatalom és a társadalom egyaránt elismerte Entz Ferenc törekvéseinek jelentőségét. A kormányzat képviselője, Albrecht főherceg, már 1854. február 25-én rendeletet ad ki, melyben felhívja a közigazgatás vezetőinek figyelmét, hogy ösztönözzék a közönség körében növendékek küldését, anyagi támogatást azonban csak 1856 júliusától ad, évi 1200 pengő forintot. A magyar társadalom vidéki része, csekély anyagi lehetőségeihez képest, támogatta ez intézményt és a városok (Kalocsa az első, majd Eger, Hódmezővásárhely, Jászalsószentgyörgy, Kassa, Kecskemét, Kiskunhalas, Nagyszalonta, Pest, Szabadka, Szeged, stb.) küldték közköltségen tanulóikat a 26
