150 év a kertészettudományi élelmiszertudományi és tájépítészeti oktatás szolgálatában 1853-2003 (Budapest, 2003)
Geday Gusztáv: A Haszonkertészeket Képző Gyakorlati Tanintézet, 1853-1860
valamennyi zugából, minden mi a növényzet tás országában hasznos - vagy szépnek mutatkozik. Neki már nagyobb készültség kívántatik a gyakorlati, de leginkább a természeti tudományokból, hogy választott pályáján némi szerencsével mozoghasson”. Az országban az iparos és tudományos foglalkozás minden kigondolható szakára gondoskodtak gyakorlati tanintézetekről, de a kertésztől elvárják, hogy mint a gyümölcs, mindjárt a fán, készen teremjen. A közvélemény látta a gazdasági kertészet szükségességét s próbálkozások történtek a hiány pótlására. Könyveket írtak külföldi auktorok alapján, s nem vették figyelembe a hazai ökológiai adottságokat, külföldről hívtak be kertészeket (többnyire gyengébben felkészültek jöttek el) és fiaskót vallottak. Kertészeti vezetőink meggyőzték a közvéleményt, hogy csak akkor lesz kellő fejlődés, ha apostolok terjesztik az ismereteket. Hazai kertészeti apostolok kellettek, s ezek nevelésére pedig speciális haszonkertész szakiskola. Dr. Entz Ferenc mezőkomáromi orvos, a szabadságharcban honvéd főorvosként vett részt, s emiatt a bukás után nem folytathatta orvosi működését. Három társával a mai Baross tér környékén, Rákos száraz homokján kertészetet alapítottak, melynek vezetését - korábbi kertészeti gyakorlata alapján - elvállalta. A kertészetben főhangsúlyként az aridabb klímájú alföld számára előállítandó gyümölcsfák szerepeltek, melyekből a hiány nagy volt. Entz Ferenc, Pest központi helyzetét kihasználva, a haszonkertészet fejlesztését is szolgálni kívánta, melyhez az irodalom és az élőszó oktató hatását egyaránt alkalmazta. Irodalmi működése során a modern magyar kertészeti szaknyelvet alakította ki és megalapította a töretlen felfelé ívelő kertészeti szakoktatást is. Társaival megállapodva, 1853. november elején kezdte meg magániskolájában a Haszonkertészeket Képző Gyakorlati Tanintézetben az oktatást. Az abszolutizmus kormánya nem állított fel önálló magyar kertészeti iskolát, bár a magániskola létesítéséhez hozzájárult. Ez kedvezőbb volt az államhatalom számára, mert a kialakulás nehézségeitől anyagi, erkölcsi és egyéb oldalról is mentesült, ugyanakkor segély nyújtásával a megfelelő befolyást biztosította az oktatás irányítására. Dr. Entz Ferenc 1853-ban a sajtóban ismertette iskolájának programját, mely 3 főrészre tagozódott: A. ) Alapszabályok B. ) Tanítási terv C. ) Feltételek a tanítványok felvételére nézve A.) Az Alapszabályokban lerögzíti: 8 fő tizennégy évnél idősebb ifjút kíván felvenni, az oktatás a diákok választása szerint magyar vagy német nyelven folyik, három évre terjed, és nyilvános próbatétellel végződik, a tanítványok vallása közömbös. Majd részletesen taglalja az elméleti és gyakorlati oktatás havi s napi időbeosztását, végül a napirendet, élelmezést és az erkölcsi követelményeket ismerteti. A tanuló 3 év alatt részletes elméleti és gyakorlati képzésben részesül, a kertészeti munkák végzését márciustól novemberig a szabadban gyakorolja, míg a téli hónapok az elméleti oktatást biztosítják. A technikai eljárásokra a t ."2 _!>'- ... Részlet Pest városa 1860-as térképéről Entz iskolája helyszínével 24
