150 év a kertészettudományi élelmiszertudományi és tájépítészeti oktatás szolgálatában 1853-2003 (Budapest, 2003)
Csorna Zsigmond: A kertészet jelentősége és sajátossága Magyarországon a 19. század 13 második felében
hiszen a kertészeti kapcsolatokat, a termelőkkel kialakított kölcsönkapcsolatokat, majd pedig az egyre népesebb és hangosabb kertészeti szakirodalomban, különösen a szaklapokban való közszereplést nem zárta ki. Sőt - talán a politikai elhatárolódás miatt -, ezek a szakemberek még aktívabban vettek részt a szakmai vitákban és a termesztési kérdések megoldásában. Persze a parasztgazdaságok termelési színvonalának, a kertészeti termények olcsóbb és jobb minőségű előállítása, a városok körüli piacok kertészeti terményekkel való ellátása, az ország kül- és belkereskedelmében szereplő kertészeti áruk termelési költségének, a termelés nyereségességének kérdése, az országfásítás, a szaporítóanyag (facsemeték és megbízható fajtaazonos vetőmagok), a haszonkertészet mellett a dísznövénykertészet és a parképítés kérdései a mindenkori gazdaságpolitikát érintették és a gazdaságpolitika mellett az egészségügyet, oktatásügyet és általánosságban a mentálhigiéniát, vagyis így összpolitikai kérdésre is hatottak. Ugyanakkor ezeknek a kérdéseknek a felvetése és az ezekre adott szakmai vélemények a közvetlen hatalmi politizálást, az ország függetlenségének, önállóságának kérdését nem érintette közvetlenül. így a reformnemzedék egyes tagjai bár távol tartották magukat a napi politikától, de a kertészeti kérdésekben, a gazdaságpolitikában hasznossá tették magukat az ország számára - amit ők tudatosítottak is magukban. Az önkényuralom időszakában a kormányzati apparátus megtűrte a reformnemzedék ilyen jellegű, akár a kertészeti-gazdasági egyesüléscsoportosulás irányába tett lépéseit. Szakmai köpönyegbe bujtatva, de végeredményben politikai, szervezkedési, csoportosulási, egyesülési jogot vívtak ki, és ezzel a lehetőséggel éltek is, amikor 1853-ban rövid időre, majd újraalapítva 1857-ben megalakult az Országos Magyar Kertészeti Társulat. A Társulat meglévő társadalmi igényt elégített ki, a szaporítóanyag kereskedelemmel, a szakmaitovábbképző összejöveteleivel, egy társulati kerttel, a kertészeti terményeket és termékeket árusító, áruközvetítő ügynökséggel, kiállítások szervezésével, és az első önálló kertészeti, magyarnyelvű szaklap kiadásával. A Társulat hihetetlen sikerét az első években ez a nagyfokú társadalmi igény, felfokozott érdeklődés biztosította. De sajnos a felkészületlenség, a személyes torzsalkodás-rivalizálás, a vállalkozások nem egyértelmű körül- és elhatárolása a közügyektől, nem egészen egy évtized után, a hirtelen szalmalángként fellobbanó kertészeti egyesülési gondolat szétaprózódását jelentette. Ebben a csalódott, nem ritkán személyeskedő hangvételű vitában, sokszor számtalan sebet osztó és kapó időszakban, egymással rivalizáló szakemberek, társaságok - a bécsi udvar malmára hajtva a vizet, - megosztották a kertészet iránt egyre érdeklődőbb magyarországi társadalom figyelmét. Lassan kihűlt az 1860-as évek végére az a rendszert változtató lelkesedés, ami jellemezte még a század közepének a kertészeti kérdések iránt lelkes városi polgárságát. A hazafias érzelem helyett fokozatosan az üzleti, vállalkozói szemlélet kezdett elterjedni, ami a polgári társadalom gazdasági megszilárdulásához nélkülözhetetlen volt. Lukácsy Sándor, „A Nép Kertésze” c. lapja 1866/19. számában beszámolt arról a jellegzetessé váló jelenségről, amely eluralkodott. Az új, jó fajták iránti mohó igényre és a 19. század közepi szaksajtó hirdetéseinek hatására is kiváló példát kapunk Lukácsy Sándor soraiból. „Bocsánat, ez régi elismert dolog, és ekként járnak el a szilárd jellemű pomológok; de midőn az újdonságon minden ember annyira kap, hogy alig hogy rajzban megjelenik a kölföldi szaklapokban, már ezernyi megrendelésekkel rohanják meg az üzlet embereit? Ez kérem üzlet dolga, az pedig mit ön kíván a tudomány föladata, - bajos lenne pedig mai világban az üzletet alárendelni a tudománynak, vagy az üzletet a tudomány követeléseivel 15
