150 év a kertészettudományi élelmiszertudományi és tájépítészeti oktatás szolgálatában 1853-2003 (Budapest, 2003)
Csorna Zsigmond: A kertészet jelentősége és sajátossága Magyarországon a 19. század 13 második felében
korlátozni. - Mondok esetet: midőn a General Totleben körtét kitrombitálták, én azonnal meghozattam egy példányt, de az első forrásból, és lapom útján tudattam a közönséggel, azt hittem, jó lesz előre értesítni, hogy majd évek múlva megrendeléseket nyerjek: uram! nyomban több, mint 200-ra kaptam megrendelést, és pedig hogy tavaszra okvetetlen küldjem: mi volt tenni való, cserepekbe raktam vadonczokat, azokat a télen át nemesítettem..." és végül a 15 frank befektetéséből a 2 forintos példányok után 400 forintot nyert az egész akción. Úgy összegezte végül is „...ez tehát az üzlet dolga, és ebben a közönség nem engedi magát korlátoztatni". A vállalkozás, a gyakorlati és elméleti kertészkedés, valamint az élénk szakirodalmi tevékenység kialakulása jellemezte ezt a korszakot. Többen, tudva egymás tevékenységéről - kertmunkás fiatalokat képző gyakorlati intézetek szervezésébe kezdtek saját kertjükben, ahol írni-olvasni tudó, 15. évet betöltött fiatalokat akartak kiképezni. Lukácsy Sándor is pl. 1863-ig 100 forint élelmezési díj ellenében indította meg magán képzését. De nyilvános, ingyenes gyakorlati előadásokat is tartott Rákospalotán vasárnaponként. Emellett vállalkozott kertek tervezésére, készítésére, rendezésére, kivitelezésére, fametszésre. Erre nem csak a fővárosban vállalkozott, hanem az utazási költség kifizetése ellenében vidéken is. Ennek a nagy kertészeti vállalkozási-üzleti kedvnek köszönhetően az 1870-es évek végére Magyarország Németország és Oroszország gyümölcstermesztési és kereskedelmi versenytársává vált, miközben az addig ismeretlen, és csak egy-két leírásból, a szaklapokból ismert, dinamikusan fejlődő amerikai gyümölcstermesztés produktumai kezdték elözönleni Európa piacait, a filoxéravész pedig a történeti borvidékeken okozott szőlőpusztulás rovására egyre több, gyümölccsel hasznosítható területtel növelte a magyarországi gyümölcstermesztési ágazatot. A kertészet fejlődéséhez, modernizálásához a társadalmi igények mellett olyan tényezőknek is fontos szerep jutott, mint a tagosítás. Ez több kisebb, a kertészkedéssel - mint intenzív művelési ággal - nyereségesen hasznosítható birtok kialakítását segítette elő. De a közlekedésút, főleg vasúthálózat kialakulása, a földtelekár emelkedése, az import vetőmag, szaporítóanyag és kertészeti termények magas ára, valamint sokszor megbízhatatlan fajtaazonossága, mind- mind serkentőleg hatott a kertészkedés hazai fejlesztésére. „A Kertészgazda” c. szaklapban 1865-ben B. Nyári Gyula felhívta a kertészeti szakma és az ország figyelmét egy fontos feladatra, amit mai szóval, jóértelmű lobbizásnak nevezhetnénk. Azt mondta, hogy a kertészeti ágazat fellendítéséhez magas beosztású állami alkalmazottak támogatására is szükség van, mert az állami támogatás nélkül, csak a piaci viszonyok ehhez nem elégségesek. Példát is említ, hogy Franciaországban, Poroszországban országgyűlési képviselők támogatták a kertészet ügyét, Angliában pedig állami támogatásban részesítették az úgynevezett „földipar”-t. A régi és az új harca a kertészet fejlődésében is megtalálható, a fejlődést serkentő és gátló jelenségek egyidejű megjelenésével együtt a 19. század második felében. Még élt a régi, a nemesi előjogokhoz és értékrendhez tartozó életvitel, amely a különleges fajok, fajták gyűjtését tűzte ki célul. De fokozatosan csökkent az efféle mentalitás, és az érték-, nyereségorientált, az üzleti alapokon álló kertészkedés is terjedőben volt. A nyugat-európai szakirodalom, a katalógusok, az egyre nagyobb számban megjelenő és ismertté vált, sokszor idézett, számtalanszor követendő példaként emlegetett külföldi szaklapok a polgári értékek gazdaságipiaci értékeit közvetítették Magyarországra is. Már természettudományos alapossággal, a korabeli tudomány szintjén a növénytan, a biológia segítségével a 16
