150 év a kertészettudományi élelmiszertudományi és tájépítészeti oktatás szolgálatában 1853-2003 (Budapest, 2003)
Csorna Zsigmond: A kertészet jelentősége és sajátossága Magyarországon a 19. század 13 második felében
általános kertészet fejlesztésén fáradozott, amikor Klauzál Gábor Kossuth Lajos kormányában a gazdasági, ipari és kereskedelmi tárcát vitte. így Lukácsy Sándor következetesen harcolt ezért az ügyért, ami egyben az 1848-49-es reform ügyeket is jelentette. Amikor pedig a Bach-korszak végén 1857-ben az Országos Magyar Kertészeti Társulatot megalakította, ez a cinkos összekacsintás és a szabad polgárjog csoportosulás iránti vágya vitte sikerre a magyarországi kertészet orvé alatt, a nemzeti függetlenség és szabadság iránti kívánság ügyét. Ezt Lukácsy Sándor is érezte, - mint ahogy visszapillantva 1867. február 5-én már meg merte írni vezércikkben ezeket „A Nép Kertésze” c. lapjában, sőt Klauzál Gábor nevét a főcímbe is kiemelte ekkor. Klauzál Gábor - kertet szerető ember lévén - az 1850- es évek végén, betegeskedése idején sokat tartózkodott és dolgozott tétényi kertjében, ahol Lukácsy Sándor többször felkereste. Egy ilyen alkalommal mondta Klauzál Gábor, hogy „...hazánkban a kertészeti hajlam oly biztos alapra fejlődött már, hogy azt elfojtani többé lehetetlen...”. A szabadságharc utáni száműzetés, raboskodás a magyarországi kertészet ügyének is, bármily furcsán hangzik is, bizonyos újabb ötleteket, gondolatokat adhatott. így pl. amikor Lukácsy Sándor 1851- ben egy csehországi várban raboskodott, gulyásleves főzéshez őrölt pirospaprikát nem tudtak vásárolni, mert azt méregnek gondolták Csehországban, ezért nem tartottak sehol. A leleményes magyar raboknak a végén orvosi receptre felírva sikerült pirospaprikához jutniuk. Lukácsy Sándor visszaemlékezve ezekre az évekre, 1866 tavaszán már a magyarországi fűszerpaprika termesztést szorgalmazta. De az 1848-49-es gondolatok továbbélését jelzi az is, amikor 1867 februárjában Lukácsy Sándor megkapta a hírt, hogy az udvari kancellária elfogadta az alföldi facsemete-telepítési kezdeményezés tervét, így írt: „...azon hitben, hogy csak egy munkanapot is elveszteni pótolhatatlan veszteség, ragadom meg a hasznos alkalmat, mert ezen intézkedésben Klauzál Gábor - az 1848-ki minisztérium hagyománya megtestesülését látom...". Nem véletlen, hogy a kortárs magyarországi kertészet képviselői, Entz Ferenc, Pólya, Bereczki Máté tevékenységében a 48-as eszme, akár, mint kertészeti szakmai munkásságukban, emberi tartásukban, erkölcsükben oly nagy mértékben hatott. Bereczki Máté, akinek életét behálózta 1848 eszméinek fonala, bár nem belenyugodva a forradalom és szabadságharc bukásába, bujdosása után, a realitásokat látva, a haza javára végzett alkotó munkát dicsőítette és hangoztatta, amikor azt írta pomológíája 1884-ben megjelent 3. kötetében: „...A kard és az ágyú nem elég ótalom többé arra, hogy az emberiség létért való nagy tusájában csúfosan el ne bukjunk. Most már fegyver lett még az irótoll és a kertész olló is, melylyel hazánknak a nemzet-családok előtt több becsületet szerezhetünk, mint a karddal és ágyúval szerezhetnénk. Most az élni akaró népeknek „munka” a jelszava. A dicsőséget többé nem a harczmezőkön kell keresnünk, hanem a tudomány, művészet, ipar és kereskedelem terén...’’. A reformnemzedék tagjai, akik politikai, gazdasági rendszert döntöttek - még úgy is, ha legyűrték a harcmezőn a magyar szabadságharc zászlaját, egy új, polgári társadalmat kezdtek építeni, kapitalisztikus, vállalkozási alapon. A politikai csalódásokkal, fizikai meghurcolásokkal terhelt reformnemzedék az új rendszerbe változó sikerrel épült be. Egyeseknek sikerült: szakmapolitikai, gazdasági vezetőként érvényesültek (pl. Entz Ferenc), mások pedig a gazdálkodás tudományában mélyültek el, mintegy önmaguk által kialakított szakmai magányban, a politikától való elzárkózással, önkéntes száműzetésben élve, a kertészet valamely ágának szentelve életüket (pl. Berecki Máté). Ez a szakmába- kertészetbe való bezárkózás nem jelentette azonban a világtól való elfordulást, 14
