150 év a kertészettudományi élelmiszertudományi és tájépítészeti oktatás szolgálatában 1853-2003 (Budapest, 2003)
Csorna Zsigmond: A kertészet jelentősége és sajátossága Magyarországon a 19. század 13 második felében
A kertészet jelentősége és sajátossága Magyarországon a 19. század második felében Csorna Zsigmond A magyarországi kertészet történetében az egyik legjelentősebb, leglátványosabb fejlődést mutató korszak a 19. század második fele. Ez volt az az időszak, amikor mintegy 40-50 év alatt korábban nem látott és tapasztalt fejlődést élt át a kertészet, a többi művelési ághoz viszonyítva. A 19. század közepi állapotokat Lukácsy Sándor, a korszak egyik jellegzetes és meghatározó szakember egyénisége még a kertészet gyermekkorának nevezte. Gyermekkornak, amikor a kertészkedők egyre nagyobb tábora már telhetetlen mohósággal gyűjtött be minden kertészeti csodának kikiáltott dolgot, növényt, fajtát, eszközt, magokat stb. A polgárosodó társadalom tagjai, akik még sok nemesi-feudális előjoggal rendelkeztek, mindent kipróbáltak, minden kertészeti újdonság után érdeklődtek. A kialakított túlzsúfolt kertekben gondos és szakszerű kertészkedésre nem is gondolhattak, nem is tudtak erre figyelmet fordítani. De vajon miért alakult ki a kertészet iránti érdeklődés, milyen tényezők hatottak a magyarországi kertészet rohamos fejlődésére, amely a korabeli magyar társadalmat is magával ragadta? Fontos megismerni azokat a korabeli gazdaságitársadalmi tényezőket, amelyek a kertészet rohamos fejlődését elősegítették, kikényszerítették, illetve ösztönözték a természettudományos (orvosi, gyógyszerészi) és a jogi végzettségű szakemberek kertészeti érdeklődésének kialakulását, nem egyszer pályamódosítását. Mindezek eredményeként az 1880-1890-es évekre európai színvonalú, a korabeli lehetőségekhez mérten modern, már üzemi méretű, szakosodott kertészetek alakulhattak ki. 1848-49 hatása a magyarországi kertészetre rendkívüli volt. Az áprilisi törvények és az azokat kiegészítő rendelkezések szabad paraszti tulajdonná tették a korábbi jobbágyföldeket. A föld áruvá vált, a munkaerő és a birtokforgalom feudális gátjai lehullottak. A forradalmat és a szabadságharcot ugyan legyűrték, de az ötvenes évek önkényuralmi rendszere a kapitalista átalakulást már nem akadályozhatta meg. 1850. október 1-től a közbülső vámvonalak eltörlésével a Habsburg tartományok, illetve Magyarország elzárása megszűnt, mivel a birodalom egységes vámterületté vált. Magyarország azonban ebben a vámterültben a nem egyenrangú partner szerepét kapta. 1848-cal, egy felemás és lassú ütemű polgári átalakulás indult meg. A 19. század közepének lelkes kezdeményezései azonban az 1860-as évek közepére kifulladtak. A kertészetre is jellemzővé vált, hogy csak a központosított, tőkeerősebb, kereskedelmi-vállalkozói kapcsolatokkal rendelkező kertészeti tevékenységek maradtak fenn az állam támogatásával. Az 1848-49-es rendszerváltók részben a kertészeti tevékenységben, a kerti munkákban találták meg, lelték meg a látszólagos megnyugvást. Ugyanakkor a bécsi udvar éber rendőrkopói szeme elől is eltűnhettek, amikor egy-egy kertben politikai jellegű megbeszélést tartottak. De a rendszerváltó kertészek közül többek már 1848-49 előtt megismerkedtek a kertészkedéssel, sőt Kossuth Lajos ideiglenes kormányában, a kormány apparátusában is részt vettek. így pl. az előbb említett Lukácsy Sándor is, aki a szabadságharcbeli tevékenysége miatt másfél évet töltött vizsgálati fogságban. Klauzál Gábor jobb kezeként már a községi faiskolák és az 13
