150 év a kertészettudományi élelmiszertudományi és tájépítészeti oktatás szolgálatában 1853-2003 (Budapest, 2003)
Jámbor Imre: A táj építészeti oktatás múltja és jelene
Tájrendezés c. tantárgy komplex tananyagát, e diszciplínának ő a hazai első művelője. A 70-es évek sorozatos tantervi reformokat hoztak. A kötelezően tanítandó tárgyak óraszáma mellé nehéz volt beilleszteni a szükséges szaktárgyi struktúrát. A szak ekkor még a kialakulás időszakát élte. Rendkívül sok tantárgy jelent meg a tantervekben szükségképpen alacsony óraszámokkal, majd újabb átalakításokkal, összevonásokkal fokozatosan megerősödött a szaktárgyi karakter és kiszorultak, vagy átalakultak az öröklött, de szükségtelenné vált tantárgyak. Külön kutatási feladat lehet, hány tanterv született ebben az időben, volt olyan időszak is, amikor egyszerre három tanterv is érvényben volt a belépő, a középső és a kimenő évfolyamokon. Mőcsényi Mihály az ekkorra már kiterjedtté vált nemzetközi szakmai kapcsolatait arra is felhasználta, hogy a hallgatók a tanulmányok során kijuthassanak külföldre és a nyugati országokba is, ami akkoriban nem volt egyszerű feladat. A nemzetközi kertépítészeti kiállításokon szerzett sikerei (több általa tervezett „Magyar Kert” nyert díjakat) és szakmai elismertsége révén megszervezte, hogy a táj- és kertépítész szakos hallgatók nyári gyakorlatukat a bécsi WIG 78 építésterületén, vagy berlini parkokban, faiskolákban tölthessék és a nyelvgyakorlás mellett megismerjék a legkorszerűbb technológiákat, anyagokat, szerkezeteket, de mindenek előtt a környezet minőségét, a kertépítészet és a tájrendezés európai színvonalát. A 70-es évek végén kidolgozta az ún. kétlépcsős képzés tantervét, amely 3 év után kertépítő-tervező végzettségű kimenetet biztosít, majd újabb 2 év tanulmányaival a tájépítész oklevél megszerzésére ad lehetőséget. Ezzel megnyílhatott volna az út az első, 3 éves képzésre, magasabb hallgatói létszám felvételére és a második (ma így mondanánk MSC) képzési szakaszban a legfelkészültebb hallgatókkal az intenzív műhelymunkára. A gondosan kimunkált tantervet azonban - az előzetes egyeztetések ellenére - nem fogadta el az Egyetemi Tanács, így az lekerült a napirendről. Mőcsényi Mihály ekkor úgy döntött, hogy a tanszéki munkától visszavonul és idejét a kutatásainak és a nemzetközi kapcsolatok fejlesztésének szenteli. A hallgatói beiskolázási létszámot változatlanul alacsonyan, 15-20 főben állapították meg. A szakmai tevékenységi kör és az ismeretanyag azonban folyamatosan nőtt. A szakot ekkor nevezték át Táj- és kertépítészeti szakká és megalakult a korábbi Táj- és Kertépítészeti Tanszékből a Kertépítészeti Tanszék és a Tájrendezési Tanszék, ami előrejelezte a szükségszerű szakirányosodást. A mesterségesen alacsonyan tartott hallgatói létszám azonban nem érte el a karrá váláshoz szükséges kritikus tömeget. A szakterületen azonban egyre több lett a feladat és megfelelő számú végzettek híján más szakmák képviselői töltötték be az álláshelyeket, ezzel egyszer s mindenkorra elzárva annak lehetőségét, hogy tájépítész kerüljön az elfoglalt posztra. A rendszerváltó 90-es évek azonban az egyetemi életben és a táj- és kertépítész képzésben is jelentős változást hoztak. Mőcsényi Mihályt reaktiválják és az 1990-től 1992-ig terjedő ciklusra rektorrá választja a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Tanácsa. Ekkor már megindult a felsőoktatási integráció máig sokat Mőcsényi Mihály a 70-es évek eleién 138
