150 év a kertészettudományi élelmiszertudományi és tájépítészeti oktatás szolgálatában 1853-2003 (Budapest, 2003)
Jámbor Imre: A táj építészeti oktatás múltja és jelene
vitatott folyamata. Mőcsényi Mihály rektorként az első szakaszban a BME-ÁF-BKE alkotta egyetemi szövetséghez való kapcsolódást tekintette megfelelőnek és sikerül is megszereznie a partner egyetemek egyetértését és az egyetemi tanács támogatását. Az ígéretes kezdet után azonban a folyamat megszakadt, a KÉÉ karait elbizonytalanították. Ennek az időszaknak az eredménye, hogy minden ellentétes törekvés ellenére 1992. szeptember 1 -tői kezdődően a kormány rendeletével létrehozta a Tájépítészeti, -védelmi és -fejlesztési Kart, amelynek keretében a tervezett hét tanszékből a létesüléskor öt szaktanszék megalakult. A Tájépítészeti Kar megszületése Mőcsényi Mihály kitartó munkájának köszönhető. Nemcsak a rektori működés, hanem az 1945-től folyamatosan és meggyőződéssel végzett tananyag és szakfejlesztő tevékenységnek a gyümölcse. Egyedülálló képződmény Európában, amelyet a nemzetközi szakmai körök - többek közt az Európai Tájépítész Iskolák Szövetsége (ECLAS) - példaértékű műhelynek tekint. A kar létesítéséhez nem kaptunk anyagi támogatást, ahogy szak megalakításához 1963-ban sem. így mindent saját erőből kellett előteremteni. Az új kar első dékánja, szinte jelképesen néhány hétig Mőcsényi Mihály volt. Ezt követően nyugdíjba vonult és professzor emerituszként működött tovább. A kar megszületésével a lehetőségek egyszerre kitágultak. A hallgatói létszám néhány év alatt a négyszeresére nőtt, miközben megmaradt a felvételi túljelentkezés 6-8 szoros aránya. Szakirányok alakultak és megszületett a Tájépítész Doktori Képzés, az összesen 9 alprogrammal akkreditált PhD-iskola. S ezzel véget is ér a múlt század tájépítészeti oktatás története, amelyet e három név fémjelez Magyarországon. A településmérnöki szak létesítése és új korszak kezdete 2000-ben létrejött tíz kar egyesítésével a Szent István Egyetem, gödöllői székhellyel, amelynek tagja lett a Tájépítészeti, -védelmi és -fejlesztési Kar is. Az új egyetemi struktúra egyik hozadéka, hogy a Tájépítészeti Kar gesztorságával létrejöhetett az egyetemi urbanisztikai képzés, az öt éves településmérnök szak. Ennek előzményei és okai a múlt század második felére nyúlnak vissza. Az ún. központi tervutasításos gazdálkodás a helyi és a területi szempontok figyelembe vételére képző, a településhez és a területhez kötődő stúdiumokat erősen visszaszorította, a hosszú hazai szakmai múltra visszatekintő, komplex tartalmú kultúrmérnök-képzést pedig meg is szüntette a szakmai ismeretek egyedül való fontosságára való hivatkozással. A településüggyel kapcsolatos szakmai feladatok azonban megmaradtak, és így a szakembereknek ilyen irányú, egyetemi szintű képzését leginkább az építészmérnök-képzés érezte magáénak. Itt azonban elsősorban az építészethez, a magasépítéshez szükséges, főként műszaki ismeretek oktatása folyt és folyik. Az építésztervezési jogosultságnak megfelelő komplex követelményrendszerbe már nem lehetett megfelelően integrálni egy másik, hasonló igényszintű és terjedelmű, de más karakterű és szemléletű, műszakiökológiai-ökonómiai ismeretanyagot és területi-térségi komplexitást igénylő stúdiumot. Az egyetemi szintű településmérnök képzés ezért megoldatlan maradt. A tájépítész képzés már a 60-as évek végétől érdemben vállalta fel a területhez kötődő és a településüggyel kapcsolatos ismeretanyagok oktatását, 139
