150 év a kertészettudományi élelmiszertudományi és tájépítészeti oktatás szolgálatában 1853-2003 (Budapest, 2003)
Jámbor Imre: A táj építészeti oktatás múltja és jelene
A tájépítészeti oktatás múltja és jelene jámbor Imre Az 19/20. század fordulóján a kiegyezés utáni fellendülésnek köszönhetően Magyarország néhány évtizedig a gazdasági növekedés, a dinamikus városfejlődés és a polgári vagyonosodás időszakát, a „boldog békeidőket” élte. Az európai fejlődéshez képest történelmileg kialakult súlyos lemaradásból jó néhány évet sikerült ledolgozni és egyes szakterületeken - elsősorban szellemi téren - az ország ismét az európai élvonalba került. Ilyen terület volt a kedvező természeti-táji adottságainak köszönhetően a kertészet is. A kontinensen a Berlin melletti Dahlemben alakult meg az első kertészeti felsőoktatási intézmény, a második pedig Budán, az 1853-ban Entz Ferenc által alapított kertészeti magániskolából 1894-ben létrejött Magyar Királyi Kertészeti Tanintézet. Ebben a tanintézetben indult meg Magyarországon (és tegyük hozzá: az akkori Monarchia egész területén) először a Kerttervezés és a Kertművészet oktatása, felsőfokon. A kerttervezés és a tájrendezés hazai tanításának azóta eltelt évszázadát három név fémjelzi: Rerrich Béla, Ormos Imre és Möcsényi Mihály. A „Kerttervezés” és a „Kertművészet „ c. tantárgyak megalkotása Rerrich Béla A Tanintézetben dolgozott és tanított 1908-tól haláláig Rerrich Béla is, amelynek 1914-től rendes tanára és 1918-1923-között igazgatója volt. A kerttervezést 1907-ig, belépéséig a dísznövénytermesztéssel együtt, illetve annak részeként egy fő tanította. Rerrich Béla a „Kerttervezés” és a „Kertművészet” tantárgyak diszciplína- és iskolateremtő első tanára. Magyarországi tanulmányai során az építészeti eklektikán nevelkedett és nem kertépítésznek készült. Későbbi kertművészeti munkáiban megnyilvánuló látásmódját azonban bizonyára meghatározták a híres nagybányai festőiskolában folytatott tanulmányai, ahol Hollósi Simon a mestere. Műegyetemi tanulmányai, müépítészi oklevelének megszerzése után rövid ideig tanársegédként dolgozott Petz Samu mellett, aki a kor eklektikus építészetének kiemelkedő képviselője volt. A kerttel, mint az építészeti alakítás tárgyával és mint feladattal igazán első angliai tanulmányútja során találkozott. Második szakmai tanulmányútja már kifejezetten ezt a célt szolgálta: megismerni a kertépítészeti alakítás műfaji sajátosságait. 1907-ben a Földművelésügyi Minisztérium ösztöndíjával Versailles-ba utazott, hogy az ott működő, Európa-szerte elismert Kertészeti Akadémián kertművészetet és kerttervezést tanuljon. Későbbi kertépítészeti működése szempontjából ez a döntő momentum, innen kezdve módszeresen készült a feladatra. Versailles-i tanulmányai mellett Párizsban, E. F. André kertépítész műtermében dolgozott, hogy gyakorlati tapasztalatokat szerezzen, és tanulmányutakat tett a franciaországi történeti kertek megismerésére. Ezt követően visszatért Angliába. T. H. Mawson kerttervező műhelyében részt vett 131
