150 év a kertészettudományi élelmiszertudományi és tájépítészeti oktatás szolgálatában 1853-2003 (Budapest, 2003)
Hoschke Ágoston: Az élelmiszertudományi képzés fejlődése és eredményei
Az élelmiszertudományi képzés fejlődése és eredményei Hoschke Ágoston Előzmények Az élelmiszermérnök képzés elemi formái már a kezdetekben jelen voltak Egyetemünk jogelőd intézményeiben. Hiszen az Entz Ferenc által 1853-ban alapított Haszonkertészeket Képző Gyakorlati Tanintézetben már a XIX. század második felében felismerték a kertészeti termékek termesztésének, tárolásának és feldolgozásának szükségszerű kapcsolatát és fontosságát. Entz Ferenc, majd Rudinai Molnár István tanintézeti igazgatók elsősorban a borászati ismeretek megszerzését építették be a tananyagba, és 1864-ben tanpincét és borászati laboratóriumot létesítettek a gyakorlati képzés céljaira. Gyó'ry István professzor a századfordulón megalapította a Kertészeti Technológia Tanszéket és bevezette a gyümölcs- és zöldségfélék tárolási és feldolgozástechnológiájának oktatását. A témakörben 1902-ben megjelentetett jegyzete hosszú időn keresztül alapvető szakirodalma volt nemcsak a hallgatóknak, hanem az akkor alakuló számos konzervgyár és feldolgozóüzem szakembereinek is. A borászat, a kertészeti termékek tárolás- és feldolgozás technológia elméleti és gyakorlati oktatása mindmáig egyik alapvető képzési területe maradt a Kertészeti Tanintézetben (1894) és a különböző jogelőd intézményekben - a Kertészeti Akadémián (1939), Kertészeti és Szőlészeti Főiskolán (1943), a Kertészeti Egyetemen (1969), a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetemen (1986) és a Szent István Egyetemen (2000). A XX. század első évtizedeiben a mezőgazdasági termelés növekedése és a műszaki, technológiai fejlődés megteremtette a hazai élelmiszer előállítás ipari alapjait. A két világháború között, majd különösen az 50-es években megindult az élelmiszeripari üzemek számának a gyarapodása, a termelés növekedése és a technológiai színvonal emelkedése. Kialakult a hazai élelmiszergazdaság ágazati struktúrája. A gyorsuló fejlesztés és a központi állami irányítás elengedhetetlenné tette a korszerű élelmiszermérnök képzés szervezetének a kiépítését. A hatvanas évek elején a különböző felsőoktatási intézményekben folyó dezintegrált, lokális felsőfokú műszaki, természettudományi és agrár szakképzés már nem tudott annyi szakembert adni az élelmiszeriparnak, mint amennyit a nagyarányú élelmiszeripari fejlesztés (hűtőházak, konzervgyárak, borkombinátok, szesz- és sörüzemek építése) igényelt. Különösen a termelés közvetlen irányítására alkalmas technológusok hiányoztak. E probléma megoldására hozták létre 1962-ben Budapesten és Szegeden először a Felsőfokú Élelmiszeripari Technikumot, majd később az Élelmiszeripari Főiskolát. Győry István szobra az Arborétumban 117
