Főiskolától egyetemig. Dokumentumok a felsőbb színtű kertészképzés történetéből II. 1945-1953 - A Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Központi Könyvtárának Kiadványai 2. (Budapest, 1996)
Dokumentumok (Forrásközlés)
Szeretné kiemelni, hogy mikor a Főiskola a testvér karoktól leválik, nemcsak a központi feladatoknak lesz letéteményese, hanem a szőlészeti és borászati kutatás nagymérvű fejlesztésének is. Egyetért azzal, hogy a Főiskola életrehivása még nem eredmény, hanem alap az eredmények eléréséhez. Karunk Dékánja 2 esztendei munkája során a legeredményesebb lépést tette, mert az, hogy végre elérhettük régi vágyunkat: a Főiskola megvalósítását, az nagyobbrészt az Ő munkájának köszönhető. Fekete: Csatlakozik az előtte felszólalókhoz, s meg szeretné említeni, hogy vannak egyes kívülállók, akik azt hiszik, hogy uj Főiskolánk kisebb képesítést nyújt, mint az Egyetem. A leirat azonba ezt megcáfolja, valmint a Dékán elvtárs beszéde is, amely kifejtette: nem süllyedést jelent, hanem emelkedést. A Tymiijazev Akadémia szervezete is ezt bizonyítja, ahol az oktatás éppen a tudományos termesztést, az alapos tudományos szakismereteket, az alaptárgyak kifejlődését szolgálja. S ez az intézmény az „Akadémia” nevet viseli. Meg kell állapítani, hogy hasonló intézmények nemcsak a Szovjetunióban, hanem a világon másutt is mindenütt főiskola, vagy akadémia nevet viselik.. De azt a hitet, amely egyesekben felléphet, megcáfolja a gyakorlat is. Magyarországon éppen két társintézmény volt: az Erdőmémöki és Allatorvostudományi Főiskola, amelyek a legszigorúbb intézményeknél magasabb képesítést nyújtottak. Tudományos sikerekben annyira gazdagok, hogy az igen nagy mértékben emelte tekintélyüket. Saját Főiskolánk színvonalára sem panaszkodhatunk, mert legkomolyabban a kertészeti szakképesítést veszik. Elismert az a tény, hogy megvan a kertészekben a készség a speciális kérdések megoldására. Ezek továbbfejlesztéséhez megvan még az a biztosíték is, amelyet elődje, a Kertészeti Tanintézet haladó hagyományként ránkhagyott, s amelyet csak ki kell fejleszteni. De vissza kell térnünk arra is, hogy mit nyertünk akkor, amikor a Párt és kormány összekötött bennünket testvér-karokkal, amelyek az oktatási rendszerben az egyetemi szellemet ki tudták alakítani. Amikor az egyetemi tanácsülésen a folyamatos számonkérés kérdését megvitatták, akkor nagy segítséget kapott karunk, ahol tapasztalhattuk az Erdőmémöki Kar jó iránymutatását, ezen kívül, ha nem tartoztunk volna az egyetem keretébe, nem kisérhettük volna szoros figyelemmel azt a munkát, amelyet Szoboljev elvtárs végzett. Igen nagy hálával kell visszagondolunk rá és munkásságára. Ezek figyelembevételével meg kell állapítanunk azonban azt is, hogy fejlődésünk folyamata túlhaladt azon a ponton, amelyen belül karként foglaltunk helyet. Ezt mutatták olyan tantervmódositási 112
