Boros Árpád: A diósgyőri acélgyártás és energiaellátás története 1770-2006 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 18. (Miskolc, 2007)

I. Történelmi előzmények

Közép-indiai bucakemence S salakcsapoló, d fúvóka, o (ellenőrző) gáznyílás, b levegőzsák. Termelés: óránként kb. 7 kg buca

4 A társalgás folyamán felmerült az a kérdés is, hogy vajon a jelenkorban le tudnánk-e gyártani ilyen acélt és ekkora oszlopot azokkal a módszerekkel, amelyekkel 1600 évvel ezelőtt azt megalkották? Az az egyetértő vélemény alakult ki - némi humorral -, hogy: meg ne kíséreljük! Szóba került ugyanis, hogy az európai régészeti ásatások során szinte épségben feltárt Kr. u. XXII. századi (800-900 éves) bucakemencékben vagy azok pontos másában, az utóbbi években végrehajtott bucavasgyártási kísérletek is inkább csak ismeretbővítők voltak, mintsem eredményesek. Valahogy úgy vagyunk ezzel, hogy mi tudjuk, minek kell lejátszódnia a kemencében, mégsem nyerünk igazi bucát; elődeinknek sejtelmük sem volt arról mi megy végbe a kemence aknájában, de jól kovácsolható és forrasztható bucát kaptak. Azt is sejtjük, hogyan forrasztották össze a hozzávetőleg 200 darab bucából álló oszlopot, mert ma már ismerjük a kovácsforrasztás fémtani feltételeit és folyamatait, de aligha akadnának ma kovácsok, akik az 1600 évvel ezelőtti eszközökkel 4 Stahl und Eisen, 1901. 278. p.