Boros Árpád: A diósgyőri acélgyártás és energiaellátás története 1770-2006 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 18. (Miskolc, 2007)

V. Az energiaszolgáltatás területén dolgozott vezetők visszaemlékezései

1948-tól a generátorok hűtőköpenyében keletkezett vízgőzt kazánpáronként külön gőzgyüjtőben fogtuk fel és visszavezettük az aláfúvó levegőbe. Megfelelően szabályozott keveredés esetén az izzó szénrétegen felbomló vízgőz a keletkezett gáz H

2 tartalmát kb. 10%-kal növelte, ami 150200 kcal/Nm

3 fűtőérték emelkedést hozott. Lényeges volt az aláfúvott levegőgőz keverék pontos hőfokon való tartása, mert ez biztosította a hidrogénoxigén bomlás optimális szintjét. Ezt a műveletet csak 1955-től, az aláfúvó levegő hőmérséklet regisztráló hőmérővel történt mérésével tudtuk kikényszeríteni. Az adagoló személyzet beidegződött (kényelmi) szokása volt az egységek 2 óránkénti színültig való feltöltése és utána másfél órás pihenő. A különféle minőségű és szemnagyságú szenek természetesen erre a módszerre eltérő módon reagáltak, így állandó jelenség volt egyes egységeknél a tűztér vándorlása, felégések, salaktorlódás és mindezek eredményeként a gázfűtőérték 30-50%-os változása. A kimenő gáz hőmérsékletének egységenként történő regisztrált hőmérséklet mérése ugyan mindenkor mutatta az adagolási periódusok szabályos vagy hanyag tartását, de a megszokott kényelemhez való ragaszkodás hosszú időn át csak a mérőműszerek sorozatos meghibásodását, valamint a dolgozók és vezetők közötti feszültség növekedését eredményezte. A Személyzeti és Munkaügyi Igazgatóság, valamint az Oktatási Osztálynál történt huzamosabb ideig tartó szívós propagandamunkával sikerült elérni, hogy a dolgozók részére szervezett egyéves tanfolyam elvégzése és vizsga letétele után betanított munkáscsoportból szakmunkássá minősítsék a generátornál foglalkoztatottakat. Ez mindenki számára egy bérosztállyal való előrelépést és a munkamorál ugrásszerű javulását, valamint a vezetők és munkások közötti viszony megváltozását hozta. A szemléletváltás különösen megmutatkozott 1956-ban, amikor a sztrájkok idején a vidékről bejárók gyalog jöttek munkába, vagy miskolci munkatársaiknál maradtak, hogy a kemencék hőntartásához szükséges gáz szolgáltatása folyamatos és kielégítő legyen, s így a hiányzó rakodóüzemi munkások helyett a szénszállítmányok lerakását is elvégezték. 1957-ben a politikai tisztogatás során a 156 fős üzemi létszámból két személy eltávolítására került sor, viszont az Üzemi Munkástanács egyik vezetőségi tagját az Acélöntöde gyáregység vezetőjévé emelték ki.