Boros Árpád: A diósgyőri acélgyártás és energiaellátás története 1770-2006 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 18. (Miskolc, 2007)

IV. A diósgyőri kohászat fejlődése az energiaellátás tükrében

A második világháború vége és az újjáépítés megindítása A háború utolsó esztendejében, 1944. szeptember 13-án érte a diósgyőri gyárat az első légitámadás, szörnyű pusztulás következett be, a gyár teljesen megbénult. A gyár vezetését 1944. november 17-én Obholczer Pál, a Martin visszamaradt főnöke vette át.

49 A gyár 1944. december 3-tól 1945. július l-ig a szovjet katonai parancsnokság felügyelete alatt állott. A gyár birtokbavétele után a szovjet katonai parancsnok magához rendelte a gyár igazgatóját, Obholczer Pált, és az Üzemfenntartási Osztály vezetőjét, Korompai Győzőt. Közösen szemlélték meg a németek által felrobbantott berendezéseket, s a helyszínen vitatták meg az újjáépítés, elsősorban az áramfejlesztés lehetőségét. A generátorban termelt gázzal és a nagyolvasztói gázgép szerelésének befejezésével 1944. december 16-án megindult az áramszolgáltatás. Eddig sem maradtak tétlenül a dolgozók, hanem megtisztították az üzemeket a romoktól, törmelékektől és igyekeztek sérült üzemi berendezéseiket, munkagépeiket mielőbb rendbe hozni. Helyreállították a villanyvezetékeket, kijavították a vízvezeték sérüléseit. Egy elektrokemencét átépítettek karbid gyártására, megoldották a bányarobbantó anyag, gyutacs, elektromos gyújtás gyártását, hogy a széntermelés megindulhasson.

50 1945 elején a hengersorok közül elsőnek a Finomhengermű finomlemezsora és a finomsora indult meg. A Durvahengerműben az I. és II. sz. Henger gépcsoportok súlyos sérülései miatt a többi hengersor csak később tudott megindulni, de közben az áramhiány (mert kevés volt) is korlátozó tényező volt. 49 Kiszely Gyula: A Diósgyőri Magyar Állami Vas- és Acélgyár története 1867-1945, 1997. 254, 256. p. 50 Marosváry László: A Diósgyőri Hengerművek története, 1999. 50-51. p. 92