Boros Árpád: A diósgyőri acélgyártás és energiaellátás története 1770-2006 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 18. (Miskolc, 2007)

Előszó

Előszó Soha nem gondoltam arra, hogy egy életút milyen erőteljes emlékeket hordoz és halmoz fel, s azok mekkora elementáris erővel hatnak az emberre. Ha viszont mint az életem során mindig, most is visszatérek és maradok a tényéknél, akkor ismét be kell látnom, hogy a diósgyőri kohászat a hosszú évtizedek során „egyszerűen" hatalmas gyárrá fejlődött, s a fejlődésnek sok állomása, emléke volt és maradt, amelyeket nem tudunk és - amint a példa mutatja - nem is akarunk elfelejteni, sőt meg akarjuk másokkal is ismertetni, megörökíteni, megőrizni. Amikor 2004-ben megjelent a „Tanulmányok Diósgyőr történetéhez" 14. sorszámú „Események és tények a diósgyőri kohászat életéből 1770 2003" című könyvem, nem gondoltam, hogy az rövid időn belül átdolgozva és kiegészítve, nagyobb példányszámban, 2006-ban ismét a „FÓKUSZ Könyváruház" kirakatába, polcaira kerül. E történet kulcsa dr. Dobrossy István, a B.-A.-Z. Megyei Levéltár igazgatója kezében volt és van ma is, aki a megvalósításban végig mellettem volt, biztatott és segített. Ezért örülök nagyon annak a 2006. évi szép történetnek, amikoris őt a kohász szakma jeles képviselői - a működő acélműi elektromos kemence előtt - „Tiszteletbeli Kohász"-szá fogadták. Én ezúton is őszinte tisztelettel gratulálok Dobrossy úrnak, s kívánom, hogy lendülete maradjon meg, törekvései valósuljanak meg és továbbra is vezesse, irányítsa a nagy múltú város, megye történetírását, kulturális felemelkedését. 2006-ban, amikor a „Tények és képek a diósgyőri kohászat életéből 1770-2005" című könyvbemutató után a barátaimmal, volt munkatársaimmal elemeztük a „múltat" - a jelenlévők összetételéből adódóan nem véletlenül - szóba került a gyár karbantartásának és energiaellátásának ügye, története is. Gyorsan kiderült, hogy az acélgyártásról, a hengerlésről már születtek könyvek, az előzőről kettő is, de azok hátteréről, a karbantartás és energiaellátás történetéről még nem. A hiányérzet tehát itt megszületett, ami attól a pillanattól sarkalt és amihez néhányan már ott ígérték is a segítséget, amit a könyv írása során valamennyien meg is adtak. Amikor azonban az iratanyag vázszerűen összeállt, világosan látszott, hogy a témák külön-külön könyvet igényelnek és még úgy is csak ízelítői lehetnek a rendkívül nagy horderejű ügyeknek, de ezek az ízelítők, tények és emlékek mégis képesek az események rögzítésére, megörökítésére.