Boros Árpád: A diósgyőri kohászat karbantartásának története 1770-2006 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 17. (Miskolc, 2007)

A hámori vasmű karbantartása 1770-1870

rendelte el a javítást is. A javítás, karbantartás végrehajtásában a dolgozóknak gyakorlatuk, tapasztalatuk volt. Ezt az is mutatja, hogy a gyakrabban előforduló, ismétlődő javításra teljesítménybér volt megállapítva. Például tengelycsap behúzása ékelve 1 Ft 36 Kr, pöröly acélozása és szegecselése 24 Kr, pörölytengely behúzása 1 Ft 40 Kr, tengelyvég bedolgozása 1 Ft 36 Kr, kémények tisztogatása 12 Kr volt. A nagyobb volumenű karbantartási munkát a gyárvezetőség rendelte el. A vasműben az egyszerű, közönséges karbantartási rendszer szerint dolgoztak. A berendezésekkel üzemeltek és a bekövetkezett üzemzavar során javították azokat. Ilyen üzemzavar következett be a kohónál 1791. augusztus 23-án, amikor eltört a vízikerék tengelye. A kohó még tovább járhatott volna, de az üzemzavar miatt leállásra kényszerült. A feljegyzések nem mutatják, hogy a hibát előre észrevették volna, tehát előzetes vizsgálatok ekkor még valószínűleg nem voltak. A karbantartók szakmai felkészültsége még nem volt olyan fokon, hogy a hibát meg tudták volna javítani, illetve új vízikereket tudtak volna készíteni. Szomolnokról Wallner ácsmestert hívták Diósgyőrbe a javításhoz. Wallner nagy szakértelemmel végezte a javítást és a későbbi üzemzavar megelőzésére bükkfa tengely helyett tölgyfa tengelyt épített be a kerékbe. Hasonló üzemzavarok voltak a kohónál, amelyek arra utalnak, nem voltak előírások, szabályok arra, hogy meddig használjanak egy berendezést. A kohónál egy-egy kampány ideje eltérő. Volt 25 hetes járatidő és előfordult, hogy leállás nélkül 79 hétig is termelt a kohó: például 1793. április 10-én a kohó bélésfala bezuhant az aknába. A berendezés addig termelt tehát, amíg üzemképtelenné vált. Ebben az időszakban a vasmű karbantartása nem tudott teljesen a ráháruló feladatokkal megbirkózni. Ennek oka egyrészt a karbantartók kis létszáma, másrészt a nem tökéletes szakmai tudás volt. Nem volt a karbantartásnak szakmailag és elméletileg képzett vezetője. A javítási feladatok megoldására külső segítséget is igénybe kellett venni. A bőrfújtatók nem dolgoztak kellő hatásfokkal, sok volt a levegőveszteség. A fújtatok szakszerű javítására sem Hámorban, sem Miskolcon nem volt szakember. A „Besztercebányai Kamarai Hatóság" küldött fújtatókészítő mestert a javításhoz. A vízikerék javítása mint azt korábban említettem - nehézségekbe ütközött. Más vállalattól