Boros Árpád: A diósgyőri kohászat karbantartásának története 1770-2006 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 17. (Miskolc, 2007)

A hámori vasmű karbantartása 1770-1870

kellett ácsmestert hívatni a javításhoz. A kőműves munkára sem volt elegendő szakember. Amikor 1793. április 10-én a kohó bélésfala belezuhant az aknába, az átépítésre Klier Vencel miskolci kőművesmestert hívták meg. Az új massai kohó átépítését is miskolci kőművesmester, Klier Károly és egy szintén miskolci ácsmester, Festi Frigyes végezte. Vannak feljegyzések, amelyek arra utalnak, hogy a gyárvezetőség sokat foglalkozott a karbantartással, fontosnak tartotta azt a vasmű termelése szempontjából. A vasmű legnagyobb termelési nehézségét az energiahiány okozta. Működése a vízi energiára volt felépítve. A források vízhozama és így a belőlük nyerhető energia gyakran változott. Volt időszak, amikor a források vízhozama és így a belőlük nyerhető energia is erősen lecsökkent. Ilyenkor a termelő-berendezéssel le kellett állni, vagy csökkentett műszakban lehetett csak dolgozni. Ilyen kényszer üzemszünetek alatt rendelt el a gyárvezetőség karbantartási munkákat. Ekkor a hámorok összes munkása karbantartással foglalkozott. Javították a fújtatókat, pörölyöket, vízikerekeket és a többi berendezést. Ez már a karbantartás fejlődését mutatja, azt igazolja, hogy valóban foglalkoztak érdemi karbantartással. Ezt a karbantartást azonban még nem lehet tervszerűnek nevezni, hiszen nem akkor következett be, amikor a berendezés állapota miatt erre szükség volt, hanem akkor, amikor a kényszer diktálta. A karbantartás fejlődése szempontjából mégis hasznos volt. Amikor az árvíz 1872 tavaszán nagy rombolást vitt véghez a vasműben, Egger sáfár elrendelte, hogy a vasmű minden munkása helyreállítási,javítási munkát végezzen. A munkát jól szervezték meg, hathatósan tudtak intézkedni, elhárítani a rombolást. A karbantartással való törődést mutatják azok a jegyzőkönyvek is, amelyekben a sáfárnak és a számadónak a napi munkájukról be kellett számolniuk: így 1776. október 15-én a sáfár naplójában olvassuk, hogy felső- és alsó Hámorban javítási munkát ellenőrzött. A felettes hatóságok szigorú rendeletére a gyárvezető tisztviselőnek kéthetente értekezletet kellett tartani, ahol megtárgyalták az üzemrészek munkáját. Külön is kitértek a folyó építési és javítási munkákra. A vasmű fejlődésével a karbantartási gondok is növekedtek. Ez szükségszerűen magával hozta a fejlődést. Nagy előrelépés volt, ami-