Boros Árpád: A diósgyőri kohászat karbantartásának története 1770-2006 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 17. (Miskolc, 2007)

A hámori vasmű karbantartása 1770-1870

A nagyolvasztónál és a kiszolgáló berendezéseinél a szerkezeti anyag a mészkő, a tűzállóanyag, az agyag és a fa volt. A külső falazat, a tűzállóbélés, a csatornák karbantartása kőműves jellegű munka volt. A vízikerekek, a bőrfújtatók rudazata, a vízvezető csatornák, az üzemi épületek is fából készültek, ezért ács jellegű karbantartási munkát igényeltek. A hámoroknál, illetve azok karbantartásánál is fontos szerepe volt a kőműves- és ácsjellegű munkáknak. A hámorok fújtatói, a kalapácsok működtetésére szolgáló vízikerekek, csatornák fából készültek. Ezen üzemrészeknél a kőműves és ácsmunkákon kívül már lakatos- és kovácsjellegű karbantartási munka is volt. A frisstüzek, nyújtótüzek berendezéseit, a pörölyök rudazatának pántolásait, a csapágyak perselyeit lakatosok és kovácsok javították. E munkák elvégzésére a hámorok közelében karbantartó műhelyek (ácsműhely, asztalosműhely, gépműhely) létesültek, amelyekben szakmunkások dolgoztak. A vasmű létszáma az 1831. évi adatok szerint 167 fő volt. A vasmű azon időszakában, amikor a Hámorban működött, még nem alakult ki önálló karbantartási szervezet. A karbantartást a termelőüzem vezetője irányította. A termelés és karbantartás szorosan egymáshoz tartozott. A karbantartásért is a termelőüzem vezetője (kohómester, hámorosmester) volt a felelős. Az a tény, hogy a karbantartásnak nem volt önálló szervezete és olyan önálló vezetője, mint a kohónál a kohómester, vagy a hámoroknál a hámorosmester, nem azt jelenti, hogy nem volt szervezett karbantartás. Volt karbantartás, voltak karbantartó munkások és műhelyek. Működött asztalos- és ácsműhely, valamint megépült a vállalat életében fontos szerepet játszó gépműhely is. A gépműhely külön épületben volt elhelyezve. Az akkori gyárvezetőség fontosnak tartotta egy olyan üzem létesítését, ahol forgácsolási munkákat lehetett végezni. Szükség volt erre a gyártmányok értékesítésénél is. A legyártott tengelyeken - szekértengely, taligatengely forgácsolási munka is volt. A készremunkált kocsitengelyt a vasmű jobban tudta értékesíteni. Egy 1846-ban készült árjegyzék szerint a nyers kocsitengely értékesítési ára 9 Ft 40 Kr volt mázsánként. A megmunkált tengelyekért már 15 Ft 40 Kr-t fizettek.