Boros Árpád: A diósgyőri kohászat karbantartásának története 1770-2006 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 17. (Miskolc, 2007)

A diósgyőri acélmű karbantartása 1970-1989

területéről az ott telephellyel rendelkező vállalatokat, de az utolsó két évben már a karbantartási igények bizonyos mértékű csökkenése is jelentkezett. Az állóeszközfenntartási költségek a vizsgált időszakban állandó, esetenként jelentős növekedést mutatnak. Teljes és valós képet azonban a költségeknek a vállalat teljes termelési értékéhez, illetve az állóeszköz bruttó leltári értékéhez történő viszonyítása adhat, a következők alapján: Év Állóeszköz fenntartási ktsg. EFt Teljes termelési érték EFt 1000 Ft termelési értékre eső ÁF költség Ft Állóeszköz bruttó leltári értéke EFt 1000 Ft leltári értékre eső ÁF költség Ft 1970. 835.675 6.033.000 138,51 6.953.400 120.18 1975. 967.925 7.589.000 127,54 9.818.000 98,58 1980. 1.674.424 11.603.000 144,31 16.561.200 101,11 1985. 2.152.155 14.914.000 144,30 19.613.100 109,73 1988. 1.857.523 1 4.582.000 127,38 18.274.239 101,64 1989. 1.723.563 19.713.000 87,43 7.704.300 A növekvő állóeszközfenntartási költség mellett - a táblázat adatai szerint - a fajlagos értékek közel azonosak. A növekedést az állóeszközök szaporulata és ezzel összefüggésben a termelési érték emelkedése okozta, így a fajlagos értékek közel azonos színvonala a karbantartás teljesítményét dicséri. Néhány megjegyzés kívánkozik a táblázat értelmezéséhez: - Az 1988. évi teljes termelési értékben a Kovácsoló, a Csavar és Huzottáru gyáregységek termelési értéke már nem szerepel, ellenben a részükre gyártott alapanyagok elszámoló ár helyett már értékesítési áron kerültek számlázásra, - 1989-ben a termelési érték nagyarányú emelkedését az acéláruk jelentős áremelése okozta, így a fajlagos érték jelentős csökkenése ebből következik, - az 1989. évi állóeszköz-érték nem bruttó érték, hanem vagyonértékelés alapján képzett tényleges leltári érték, ezért fajlagolása nem ad reális számot.