Boros Árpád: A diósgyőri kohászat karbantartásának története 1770-2006 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 17. (Miskolc, 2007)
A diósgyőri acélmű karbantartása 1970-1989
A karbantartás színvonalára meghatározó a területén dolgozók iskolai végzettségének, szakmai képzettségének alakulása is, konkrétan az egyetemet, főiskolát végzettek, illetve a technikumot, szakközépiskolát végzettek számában történt változások. Ennek bemutatására szolgál a következő táblázat, mely feltünteti a teljes munkaidőben foglalkoztatottak vállalati létszámának változásai mellett a karbantartás szakterületeire jellemző szakmákhoz tartozó mérnökök, technikusok számának alakulását a vizsgált időszakra vonatkoztatva. Megnevezés 1970. fő % 1975. fő % 1988. fő % Index 1988 1970 Vállalati létszám 18323 100,0 17922 100,0 15029 100,0 82,0 Egyetemet, főiskolát végzettek összesen 536 2,9 645 3,6 618 4,1 115,3 Ebből gépészmérnök és gépész üzemmérnök 145 27,1 189 29,3 181 29,3 124,8 villamosmérnök és villamos üzemmérnök 48 9,0 65 10,1 62 10,0 129,2 építészmérnök és építész üzemmérnök 7 1,3 7 1,1 7 1.1 100,0 Technikumot, szakközép iskolát végzettek összesen 1983 10,8 3277 18,3 3314 22,1 167,1 Ebből gépipari 525 26,5 887 27,1 857 25, S 163,2 villamos és híradástechnikus 217 10,9 369 11,3 353 10,7 162,7 építőipari 30 1,5 43 1,3 51 1,5 170,0 A táblázatból levonható következtetések: a vállalati létszám fokozatosan és állandóan csökkent, ennek dacára az egyetemet, főiskolát végzettek aránya növekedett, ezen belül pedig az átlagnál nagyobb mértékben emelkedett a gépész- és villamosmérnökök száma, különösen dinamikusan emelkedett a technikumot, szakközépiskolát végzettek aránya, ezen belül az átlaggal közel megegyezően változott a karbantartást képviselő szakmák mindegyikének aránya. Összességében azt érzékeljük, hogy a karbantartás irányítóinak szellemi kapacitása a technika fejlődésének megfelelően változott.
