Boros Árpád: A diósgyőri kohászat karbantartásának története 1770-2006 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 17. (Miskolc, 2007)
A diósgyőri acélmű karbantartása 1970-1989
zötti összhangot, az érdekegyeztetésen alapuló, részvénytársaságon belüli koordinációs tevékenységet és nem tudja kézben tartani a gazdálkodás reá háruló feladatait. 1990. január 1 -tői a termelés és a karbantartás kapcsolatrendszerébe új elemek épültek be. Előtérbe kerültek a piacgazdaságra orientáló módszerek és a korábbi kényszerkapcsolatokkal szemben ezek érvényesültek. * * * Értékelve a vállalat karbantartási tevékenységének legutóbbi, közel negyed évszázadot magába foglaló időszakát megállapítható, hogy az alapvetően két egymástól különböző szakaszt foglal magában. Az első -1965-1980 közötti - szakasz jellemző vonásait az előzőekben áttekintettük, a kialakult kép egyértelműen pozitív. Az 1981-ben végrehajtott teljes karbantartási centralizálás hibás lépésnek bizonyult, ezért viszonylag rövid időn belül a koncepció megváltoztatása vált szükségessé. Ennek fő okai az alábbiak voltak: A gépgyártási elképzelés nem volt kellően megalapozott, a szükséges feltételek hiányában kibontakozni nem tudott. A végrehajtott centralizálás nagyobb mértékű volt a szükségesnél, esetenként technológiai összefüggéseket vágott el, kiélezte a termelő-karbantartó ellentéteket. A karbantartási dolgozók munkájának vállalaton belüli mobilizálása nem egyezett a karbantartó dolgozók érdekeivel, ezért nagyarányú szakmunkás-eláramlás indult meg. Végül pedig kedvezőtlen volt az időpont, mivel a Kombinált Acélmű építésében való karbantartói részvétel következtében a gyár fontosabb termelő-berendezéseinek állaga leromlott, ami általános türelmetlenséget váltott ki a termelő részlegek vezetőinél. Ez a felismerés szükségessé tette a változtatást, majd újabb koncepció kialakítását, melynek alapja a nagyobb, önálló egységek létrehozása és a karbantartás ennek megfelelő decentralizálása volt. Ez a folyamat elindult, de a külső körülmények további kedvezőtlen változásai miatt átmenetileg fel kellett függeszteni, de 1986-ban ismét részleges centralizálásra került sor. A feltételek változásával 1988-tól ismét a decentralizálási koncepció megvalósítása folytatódott. Megvalósultak a DIMAG Rt. keretében működő önálló gazdasági egységek. Ez a többször változó előjelű folyamat az átszervezések és szervezeti változások láncolatát eredményezte. Ezek kétségtelenül a problémák meg-