Boros Árpád: A diósgyőri kohászat karbantartásának története 1770-2006 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 17. (Miskolc, 2007)

A diósgyőri acélmű karbantartása 1970-1989

A Nemesacélhengermű gyártó sorainak üzembe helyezése számottevő módosítást eredményezett a vállalati karbantartás személyi állományában. A fizikai munkakörbe tartozó dolgozók létszáma 7%kal növekedett, melyen belül kiugróan magas volt a lakatosok (11,3%) és a villanyszerelők (13,9%-os) aránya. A karbantartási vonalon foglalkoztatott alkalmazotti állomány létszáma 10%-kal gyarapodott, ami arányban állt a tevékenység bonyolultsági fokának növekedésével és a tagozódás kiterjedésével. A Nemesacélhengermü belépésének karbantartási vonatkozásait terhelte az a körülmény, hogy a központi karbantartás eszközállománya számottevően nem növekedett, a gyáregység karbantartási létesítményei (műhelyek, raktárak) pedig csak jelentős határidő eltolódással és nem kielégítő módon, kényszermegoldásokkal valósultak meg. Ez utóbbi az áremelkedésekből adódott és a beruházási költségek túllépésének csökkentési szándéka okozta. 1974-75-ben a vállalati belső mechanizmus szervezésfejlesztési célkitűzéseivel összhangban az egységes szakirányítás érvényesítése, illetve a vezetés horizontális szűkítése érdekében folytatódtak a gyáregységi összevonások, a ,,K" Kovácsmű gyáregységbe tagozódott be a Nemesacélkovácsmű, „Ö" Öntöde gyáregység megnevezéssel olvadt össze az Acél- és Vasöntőmű. Mindkét közepes nagyságrendűvé váló - 1000 fős létszámot megközelítő - gyáregységnél jól kiépített főmechanikusi szervezetek jöttek létre. Az E/K Epületkarbantartó gyáregység a 2/C Fómechanikus közvetlen irányítása alá került. A G/Ka gyáregységi megnevezés az össztevékenységet pontosabban tükröző GVK Gép- és Villamoskarbantartó gyáregységre módosult úgy, hogy a változás működési területét alapvetően nem érintette, ezért csak kisebb belső szervezeti átrendezések következtek be. A 70-es évek második felében egyrészt a mind erőteljesebben jelentkező gazdaságossági követelmények hatására, másrészt a megfelelő szellemi és adatfeldolgozási kapacitások megerősödése alapján igen jelentős értékű működési szabályozásokat hajtott végre a vállalati Főmechanikusi szervezet a közvetlenül érintett szakszervek (Szervezési, Közgazdasági és Munkaügyi Főosztályok) bevonásával, melyeket részben más kohászati vállalatok is adaptáltak. Ezek közül kiemelkedő produktumoknak bizonyultak a következők: a tartalék alkatrész