Boros Árpád: A diósgyőri kohászat karbantartásának története 1770-2006 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 17. (Miskolc, 2007)

A diósgyőri acélmű karbantartása 1970-1989

gazdálkodás átfogó szabályozása (besorolás, külső- és belső gyártás, készlet és pénzügyi normák, elszámoló árak, félkész termék ellátás, beszerzés); a villamos és robbanómotorokkal kapcsolatos gazdálkodás szabályozása; az állóeszköz-fenntartás egészének, mint egyik működési főfolyamatnak a szabályozása előbb verbális, majd folyamatábrás kivitelben; a statisztikai adatgyűjtés és szolgáltatás felgyorsulása (számítógép); a nagy- és közepes javítások műszaki előkészítésének fokozására technológiák kidolgozása, az anyagi ösztönzési rendszerek) korszerűsítése. Ezekkel a szabályozási munkákkal időben párhuzamosan beindultak, majd mind nagyobb lendületet vettek a Kombinált Acélmű (KA) beruházással kapcsolatos vállalati munkák, amelyek a központi karbantartási tevékenységet ellátó szervezetekre jelentős terheket hárítottak. A beruházás kivitelezésének összefogására és irányítására célszervezet (Beruházási főmérnökség, majd Beruházási Igazgatóság) alakult. Munkájuk támogatására értelemszerűen és szükségszerűen első helyen kellett felvonultatni a karbantartás erőforrásait mind a tervezési, mind a kivitelezési és az üzembe helyezési fázisokban. Ez a rendkívül intenzív közreműködés 1980-ig nem járt együtt szervezeti módosítással a 2/C Főmechanikusi szervezet hatáskörében. 1980. júniusban a Kombinált Acélmű I. ütemének megvalósulását követően, illetve üzemeltetésével és üzemfenntartásával kapcsolatos karbantartási és energetikai tevékenységek ellátása az Acélmű gyáregység Főmechanikusi szervezetében történt. E célból - KA Üzemfenntartó üzem, - KA Energetikai üzem, - KA Kemenceépítési önálló műhely létesült. Ezen szervezeti egységek működtetéséhez még sikerült külső szakembereket is felvenni, aminek következtében 1974-hez viszonyítva a karbantartás állományi létszáma további 6%-kal nőtt, s ezzel a vállalat történetében a legmagasabb szintet érte el. Összegezve a vállalati karbantartás helyzetével összefüggő, az 1960-as évek közepétől 1980. végéig terjedő időszakot, a következő megállapítások tehetők: - Egyértelműen sikeresnek bizonyult a karbantartási szervezet konstrukciója, amely viszonylag hosszú időn keresztül biztosí-