Boros Árpád: A diósgyőri kohászat karbantartásának története 1770-2006 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 17. (Miskolc, 2007)

Lektori ajánlás

LEKTORI AJÁNLÁS A diósgyőri kohászat karbantartásáról készült könyv technikatörténeti ritkaságnak számít és érdeklődésre azért tarthat elsősorban számot, mert egy nagy gyár termeléséhez, mindennapi folyamatos működtetéséhez elengedhetetlenül szükséges szakterület történeti fejlődését, fontosságát mutatja be közérthetően, olvasmányosan. A karbantartási szakterület - mint arra többször utalás is történik a könyvben - a nagyüzemi kohászati termeléshez közvetlenül kapcsolódó határterület még akkor is, ha nélküle nem lehetne a folyamatos működést biztosítani. A karbantartás mindenkori gyáron belüli helyzete, megítélése jelentős eltéréseket mutatott az idők folyamán: mindezt tárgyilagosan, korrekten mutatja be a könyv. A kohászati karbantartás - a gyár fennállásától kezdődően - mindig jól felkészült, tapasztalt, széleskörű szakmai ismeretekkel rendelkező, sok tekintetben univerzális szakembereket igényelt. A karbantartás különösen a gyár kezdeti, majd fejlődési szakaszában is mindig több volt, mint egy adott szűk szakterület művelése, hiszen a jó karbantartó gépész, kohász, acélgyártó, szerelő volt egy személyben, akinek bizonyos szintig érteni kellett a technológiához, a gyártási folyamatokhoz, a minőségbiztosításhoz és környezetvédelemhez egyaránt. Különösen így van ez a komplex, tervszerű karbantartás tekintetében, miközben igaz az is, hogy e szakterület fejlődésére is jellemző a specializálódás, az egyes szűk szakmakultúrák (pl. karbantartó lakatosok, energetikusok, számítógépes folyamatirányítók, felügyelő szakemberek, stb.) elkülönülése. Mindezekből az is kikövetkeztethető, hogy a karbantartás - szinte fejlettségének szintjétől függetlenül - mindig a különféle szakmai tevékenységek összehangolt együttműködését igényelte a folyamat minden fázisában: a megtervezés, a felkészülés, a pótlólagos gyártás, a beépítés és szerelés, az újraindítás és beüzemelés szakaszaiban. Igen a jó karbantartó, a jó karbantartás nélkülözhetetlen egy gyár életében, mint ahogyan azt a kohászat területén többször is visszaigazolta az élet: ez stratégiai fontosságú. Ha a karbantartás erős, hatékony és szervezett, akkor a berendezések működőképesek, váratlan helyzetek, meghibásodások előfordulása igen csekély, így a folyamatos termelésnek, kikészítésnek, kiszállításnak nincsenek akadályai. A könyvből az is jól érzékelhető, és nyomon követhető, hogy a gyár életében mely időszakokban volt ez így és melyikben nem... A szerző ugyanakkor utal arra is, hogy a karbantartásról kialakított összkép, mértékadó vélemény - mint az az élet más területére is általában igaz - mindig a szakterület vezetőjének személyétől, szakmai megítélésétől, az O személyes érdekérvényesítő magatartásától is függött. Természetesen ezt lehet minősí-