Boros Árpád: A diósgyőri kohászat karbantartásának története 1770-2006 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 17. (Miskolc, 2007)
Lektori ajánlás
teni, magyarázni... Kétségtelen tény: karizmatikus karbantartási vezetők irányításával fejlődött, korszerűsödött a tevékenység, bővült a feladatkör, folytonosan javultak a munkafeltételek, miközben összességében a szakterület presztízse, elismertsége, a szakmai munkát végző karbantartó szakemberek bérezése és megbecsülése is helyén volt. Mindez életszerűen úgy követhető, fedezhető fel a könyvben, hogy a szerző - a tények megállapításán túl - senkit nem minősít, senkit nem bánt meg, miközben az elvégzett szakmai munka és személyes erőfeszítés elismerése mindenkor kiérződik. A könyv jelzi a diósgyőri kohászat karbantartását meghatározó jelentős szakemberek, vezetők nevét és méltó emléket is állít az elévülhetetlen érdemeket szerzett egyéniségeknek. Megkülönböztetett figyelmet érdemel a könyv képanyaga, amelynek jelentős része eddig egyetlen helyen sem publikált eredeti dokumentum, így szinte felbecsülhetetlen ipartörténeti ritkaságnak számít. Külön is kiemelhető az acélmű építése, a generátorház, a gyár látképe... A gazdag képanyag jól segíti az írott szöveg értelmezését, hiszen szemlélteti a kohászati munkakörülményeket, berendezéseket, egyben bepillantást enged egy csodálatos szakmakultúra nagyon is valóságos hétköznapjaiba, a technikai fejlődést érzékeltető emberi alkotómunka eredményeibe. Különleges érzés belegondolni, hogy ezek a fényképeken megörökített hatalmas, csodálatos technikai berendezések több generációt kiszolgáltak, munkát biztosítottak sok ezer embernek... Jó tudni ezért azt is, hogy ezen létesítmények, kohászati és gépészeti berendezések látványa a könyv kiadásával, mostmár hosszú időre fennmarad az utókor számára. A könyvbeli fényképek, dokumentumok „beszédesek" is, hiszen egy-egy gyári részlet, egy-egy bemutatott tevékenységrész, egy-egy gép mutatja az ott dolgozó emberek élet- és munkakörülményeit, benne a karbantartók mindennapjait is. A könyv hitvallás is egyben: az értő- és féltő szakember hitvallása az emberi alkotómunkáról, a szakmaszeretetről, a szakterület fejlődéséről és az itt dolgozó szakemberek helytállásáról. Arról, hogy ezt a szakmakultúrát tovább kell működtetni, építeni, hagyományait gondozni és ápolni kell, mert arra érdemes. A jelenkor szakembereinek közös felelőssége a történelmi múlt eredményeinek fenntartása, ápolása, megismertetése, a jelen diósgyőri kohászat - benne a kapcsolódó karbantartás - művelése, szakmai munkájának elkötelezett és gazdaságos működtetése, a múlt és jelen összhangjának megteremtése, e rendkívül szép szakmakultúra hosszú távú jövőjének biztosítása. Dr. Szedlacsek György oki. gépészmérnök a DAM Rt. volt humánpolitikai vezérigazgató h.
