Sziklavári János: A forrasztott vasgyártás korszaka Diósgyőrben 1770-1880 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 16. (Miskolc, 2005)

Első rész. Forrasztott acél gyártása a hámori vasműben

beburkolt vascsomócskák válnak le és haladnak lefelé az oxidáló levegőáramban; közben a felületükön az Fe egy része oxidálódik, és így jut a salakba. - A C-tartalom minimálisra csökken, kis mértékben oxidálódik a P és S is. - Az Fe

3

0

4-ben dús, erősen oxidáló hatású, készrefrissítő (lágyrafrissítő) salakban gyűlik össze a fém: a lágyvas kristályok halmaza; a tésztaszerű vascsomókat egyetlen gomoly ává gyúrják. - A salak vas-oxidokon kívül vasszemcséket is tartalmaz, ezért azt későbbi hasznosítás céljából megőrzik. A háromleolvasztásos eljárás tehát kovácsvas frissítésének módszere előkészítetlen grafitos nyersvasból. Előkészített (finomított, karbidos) nyersvasból két leolvasztással, esetleg - ha a nyersvasfinomítás már valamelyes dekarbonizálással is járt - egy leolvasztással frissíthető kovácsvas. A háromleolvasztásos technológia második leolvasztásának folyamataiból és termékéből, az acélszerü gomolyából arra lehetne következtetni, hogy az acél gyártása aránylag egyszerű művelet volt. így is van, ha az acélszerű gomolya csak a kovácsvasgyártás céljára szolgáló közbenső termék, amikor sem a C-, sem a P- és S-tartalom, sem az alakíthatóság tekintetében nem voltak vele szemben követelmények. Ha azonban az acélgornolya a frissítés végterméke, amelyből acélárut kellett kovácsolni, akkor már - a felhasználási céltól függően - határozott követelmények voltak vegyi összetételével, alakíthatóságával és mechanikai tulajdonságaival szemben. A frisstűzi acélgyártás különleges technikai és szakmai felkészültséget igényelt, amivel a XVIII. században a Kárpát-medencében csak néhány vasmű rendelkezett. A diósgyőri gyárban is - sajnos - három évtized eltelt, anélkül, hogy acélgyártásra vállalkoztak volna. Az acélgyártás ismerethiánya és elhanyagolása is egyik oka volt a vasgyár sok keserves esztendejének. Az acélgyártást Fazola Henrik fia, Frigyes vezette be: az 1800-as évek elején. A frisstüzi acélgyártás folyamataira és gyakorlatára is ott térünk ki. A frisstűzi kemencében elérhető hőmérséklet (1300-1350 °C) alacsonyabb volt, mint a lágyvas 1500-1550 °C-os olvadáspontja, emiatt a harmadik leolvasztás folyamán a salak alatt összegyűlt fém nem lehetett folyékony, hanem vaskristályokból összeállt gomolya.