Sziklavári János: A forrasztott vasgyártás korszaka Diósgyőrben 1770-1880 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 16. (Miskolc, 2005)

Bevezetés

között. Ilyen értelemben az ember már sok ezer évvel ezelőtt találkozott az acéllal, mint az űrből földre hullott meteoritvassal, és legalább 6 ezer év óta már a földi vasércből is ki tud nyerni acélt. Megjegyzendő, hogy a kovácsok évszázadok, talán évezredek óta az acélokon belül megkülönböztetést tettek: a lágy, könnyen kovácsolódókat - magyar nyelvhasználat szerint - egyszerűen vas, a keményebb, nehezebben kovácsolhatókat általában ők is acél néven illették. Amíg a bucakemencékben természetes léghuzattal vagy emberi erővel működtetett fújtatókkal tartották fenn a faszéntüzeket, addig legfeljebb 11001200 °C hőmérsékletet tudtak elérni. Ekkora hőmérsékleten az ércből származó salak ugyan megolvadt, de csak olyan vasat nyertek, amelyben a faszénből felvett karbon legtöbbször csak néhány század vagy tized százalék, legfeljebb 1%-nyi volt. Az ilyen vas (acél) olvadáspontja meghaladja az 1400 °C-ot, ezért ez csak salakkal átszőtt szivacsos képlékeny massza, ún. buca alakjában jelent meg. A bucát a tűzből kiemelvén, kovácsolással tisztították meg a salaktól: a rámért ütések nyomán a salak kifröccsent, kifolyt, és a vas az ütések alatt eggyéforradt. így nyertek tömör tuskót, amiből aztán használati eszközöket kovácsolhattak. Minthogy a salakos-szivacsos bucát forrasztással tömörítették, az ilyen vas a „forrasztott vas" nevet viseli. A forrasztott vas elnevezést azonban - itt és gyakran később is - csak hagyománytiszteletből használjuk, hiszen helyesen ez „forrasztott acél", mivel képlékenyen alakítható! A vízikerekes fúj tatással a bucakemence egyes részein olyan magas hőmérséklet (1300 °C vagy még magasabb) is keletkezhetett, hogy ott a buca igen sok, akár 3-4% karbont is felvett. Az ilyen sok karbont tartalmazó vas olvadáspontja azonban nem több 1200 °C-nál, ezért megolvadt, és a kemence aljában, folyékony állapotban - a salak alatt - gyűlt össze, a kemence alacsonyabb hőmérsékletén redukálódott kisebb karbontartalmú bucával együtt. Amikor a salakos-szivacsos bucát kiemelték, a folyékony vas kifolyt és megszilárdult. Felületéről a salakot könnyen leverték, és tiszta tömör vasat nyertek. A kohászok első látásra örülhettek is neki. De kellemetlen meglepetés érhette őket, amikor ez a vas nem hagyta magát kovácsolni: alacsonyabb hőmérsékleten rideg volt, és erősebb ütésekre szétrepedt, magasabb hőmérsékleten megolvadt; nyilván, mert nyersvas volt. Ezen a fordulaton a világon mindenütt átestek, ahol fejlettebb bucakohászat folyt, hiszen az aknában nem lehetett mindig egyenletes a hőmérséklet, nem lehetett egyenletes a felszálló égéstermékgázok hőmérséklete, továbbá a gázok eloszlása sem a kemenceakna teljes keresztmetszetében; következésképpen a kemence alján bucavas és nyersvas egyidejűleg megjelenhetett.