Sziklavári János: A forrasztott vasgyártás korszaka Diósgyőrben 1770-1880 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 16. (Miskolc, 2005)

Bevezetés

Amikor elődeink látták, hogy a nyersvas a kovácstüzön megolvad, nincs képlékeny állapota, mérgükben nyilván hasznavehetetlennek minősítve, lebecsülő jelzőkkel illették; angolul: pig iron, oroszul: csugunnaja szvinyka (angolul is, oroszul is: disznó vas); mai német irodalmi neve: Roheisen, ennek magyar megfelelője: nyersvas. Nem csoda, mert először nem tudtak vele mit kezdeni. Miután újra megdermedt - jobb esetben - visszadobták a kemencetorokba, nyilván azzal a szándékkal, hogy használható bucát gyártsanak belőle. (Akkor még nem sejthették, hogy a kemencéből kifolyó nyersvas az egyetemes fejlődés számára mindmáig a legnagyobb ajándék: legfontosabb fémalapanyag.) Fontos tapasztalat volt azonban egyrészről az, hogy a nyersvas tömörebb, mint a buca, másrészről az, hogy ugyanannyi ércből kétszer-háromszor annyi nyersvas nyerhető ki, mint amennyi buca. De ez az előny csak akkor hasznosulhatna, ha a nyersvas kovácsolható lenne. Márpedig a nyersvasban a vas elvesztette a buca legjellemzőbb és legfontosabb tulajdonságát: a képlékenységét. A fejlődés azonban nem szakadhatott meg; a kohász megkereste és megtalálta annak módját, hogyan gyárthat a nyers vasból rövid úton bucavasat, merthogy csakis az lehetett a kitűzött cél. A megoldás természetesen a tapasztalatokra épült. A bucakemencés gyakorlatból jól ismerték azt a jelenséget, hogy ha lágy bucát akartak nyerni, akkor a folyamat befejezéseképpen a bucakemence medencéjében a salakra fúvatták a levegőt, sőt ércport is beszórtak a buca keménységének csökkentése (nyilvánvalóan C-tartalmának csökkentése) céljából. A tapasztalatból született a megoldás: olyan kovácstüzet kell kialakítani, amely befogadja a megolvadó nyersvasat, majd azt alaposan meg kell fúvatni levegővel: fel kell frissíteni, s úgy lehet belőle kovácsolható buca. Ez végül is így történt, és az idők folyamán - fokozatos fejlődéssel - kialakult a frisstűzi acélgyártás, mely nevét a „frissítés" kifejezés után kapta. Frissítés jelentése a maga idejében: nyersvasból kovácsolható vasat gyártani. A frissítő kovácstűzben, a frisstűzben ugyanis kioxidálták a nyersvasból a karbon túlnyomó hányadát: a nyersvasból acélt nyertek. Az acél olvadáspontja azonban magasabb volt, mint a frisstűzön elérhető hőmérséklet, emiatt az acélt a frisstűzön is csak salakos-szivacsos buca alakban kapták. A magyar nyelvhagyomány szerint a frisstűzi bucát gomolyának nevezhetjük, s így megkülönböztethetjük a bucakemence termékétől. A gomoly át is pöröly alatt tisztították meg a salaktól és forrasztották tömör forrasztott vassá (acéllá). A bucakemencét pedig megmagasították, a fúj tatás áramát megnövelték, és a bucakemencéből nagyolvasztó lett.