Sziklavári János: A forrasztott vasgyártás korszaka Diósgyőrben 1770-1880 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 16. (Miskolc, 2005)
Első rész. Forrasztott acél gyártása a hámori vasműben
Ezek után az a kérdés is feltehető: mennyivel lett volna jobb a gyár gazdasági helyzete, ha több vizet kap a nagyolvasztó, illetve több vizet kapnak a hámorok, és a gyár többet termelhetett volna? El tudta volna adni? A nagyon igénytelen termékszerkezet legalább akkora súllyal volt okozója a gazdaságtalanságnak, mint a természet mostohasága. S ha ehhez még számításba vesszük azt is, hogy a nem megfelelő minőségű nyersvasból - igen nagy - átlagosan 30%-nyi vasveszteséggel frissítette termékeit, akkor mindent együttvéve érthető, hogy a vasmű veszteséges volt. A veszteség annál nagyobb lett, minél többet termelt. A működőképesség fenntartásához a Selmecbányái főkamaragrófság havonta 1500 forint dotációt volt kénytelen folyósítani. Fazola Henrik halála és emlékezete A gyártörténet kutatói az 1778. és'79. évről kevés említésre méltó műszaki eseményt, annál több elkeserítő történetet jegyeztek fel. A Fierer által javasolt kancellária háromszintes épületét építik, 2854 forint költségvetéssel, de abban csak a sáfárnak és a számadónak jut hely, a gyárvezetőnek, Fazolának nem. Ennek indoklására a kutatók nem találtak dokumentumot. 1778-ban a teljes anyagi csődbe jutott Fazola kénytelen volt a kincstár ajánlatát elfogadni: a kincstár meghatározatlan időre zár alá veszi Fazola összes adósságát és annak fedezetéül részvényeit. így a bányakincstár 1778 végén 84 részvény birtokosa lett, a többi 44 db bécsi és borsodi magánrészvényeseknél maradt. 103 Az a tény, hogy a kincstár ilyen lépésre szánta magát, arra utal, hogy a vasmű jövőjét biztosnak és jónak ítélte meg. Valójában Fazola vagyona árán jutott hozzá a jelentős mennyiségű kovácsolható vasat termelő gyárhoz. Azzal tisztában lehetett, hogy a gyár termelési feltételeit lényegesen biztonságosabb alapra kell helyezni, és termékeinek piacát meg kell szervezni, de ezt megoldhatónak találta. 1778-ban Fazola betegeskedik, de ennek ellenére erőfeszítéseket tesz arra, hogy korábbi aktivitással vegyen részt a gyár vezetésében. Egger sáfárral azonban több dologban nem tudnak közös véleményen lenni, és közös álláspontra jutni. A főkamaragrófság sem tud köztük békességet teremteni. A vesztes inkább Fazola, akit egyre súlyosbodó egészségi állapota láttán valósággal kikapcsolnak a gyár munkájából. Emiatt 1779. február 9-én bead-