Sziklavári János: A forrasztott vasgyártás korszaka Diósgyőrben 1770-1880 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 16. (Miskolc, 2005)
Első rész. Forrasztott acél gyártása a hámori vasműben
vánnyal fordult a kamarához, és ebben panaszkodik: a tisztviselők akadályozzák, hogy munkáját eredményesebben végezhesse, pedig ő tevékenyen akar részt venni a gyár ügyeinek intézésében, a technológia javításában és a vaseladásban. 104 Sajnos, ez már nem valósulhatott meg, mert április 16-án tüdőgyulladásban elhunyt. 105 Ki volt Fazola Henrik a magyar vaskohászat történetében? Mellőzve minden előzményt - mellőzve, hogy mi volt indítéka a Bükk természeti kincseinek kutatására, mibe került ez neki anyagiakban és egészségében, mellőzve, miként került bele a bécsi kamara hálójába - Fazola Henrik akkor iratkozott be a vaskohászat történetébe, amikor vállalkozott a diósgyőri vasgyár alapítására, és üzembe helyezésére. Vállalkozása számára nem hozott sikert. Ezer bajjal küzdött: pénzhiánnyal, vízhiánnyal, érchiánnyal, munkáshiánnyal, betegséggel, ármánykodással, szegénységgel; de nem tört meg, teljes vagyonát, békés családi életét, egészségét és életét feláldozta azért, hogy amit vállalt azt teljesítse, hogy maradandót alkosson. Becsületes, áldozatkész kitartását a kincstár könyörtelenül és a végletekig kihasználta, nem törődve azzal, hogy a szerencsétlen embert fiatalon a halálba kergeti. A kincstár mindenkor azt termeltette a gyárral, amit Ausztria ipari érdeke megkívánt; a gyár abban fejlődhetett, arra költhetett, amihez ő engedélyt adott; ő választotta meg a vezetőket, és a Bécstől megszokott furfanggal gondoskodott, hogy a gyár vezetői között állandó feszültséget, személyi ellentéteket fenntartson. Fazola Henrik 50 évesen, csalódottan, lelkileg, testileg összetörve, emberileg megalázva, koldusszegényen halt meg. Kortársai még sírját sem jelölték meg az utókor számára. Nem tudjuk hol halt meg, nem tudjuk hol temették el, hol nyugszanak hamvai. Fazola Henrik nagysága, szelleme, emberségessége, önfeláldozása és a vasgyártás iránti odaadása a magyar vaskohászat történetében példa nélküli. Méltatása nem maradhat csupán egy gyártörténet egy bekezdése. Meg kell kapnia azt az elismerést, amit kiérdemelt, hiszen életműve bázisa lett annak a vaskohászatnak, amely Miskolc (Diósgyőr) városát több mint 200 éven át Magyarország legjelentősebb acélipari központjává tette. Miskolc városára vár a méltó emlékezés! 11)4 Zoltay E. 1970. 69. Zoltay E. 1970. 71.
