Sziklavári János: A forrasztott vasgyártás korszaka Diósgyőrben 1770-1880 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 16. (Miskolc, 2005)

Első rész. Forrasztott acél gyártása a hámori vasműben

„A gyári berendezéseket tervező három stájer szakértő annakidején azt az utasítást kapta Bécsből, hogy a vasgyárat főleg félig kész vasféleségek nagytömegben való gyártására kell berendezni. Ennek megfelelően építették föl Ómassán a nagyolvasztót. Ez az öt méter magas nagyolvasztó abban az időben az ország legnagyobb vasolvasztója lett, mely 1774ben 4000, 1777-ben több mint 5000 bécsi mázsa nyers vasat termelt."

99 A vasgyár tehát Bécs utasítására mellőzte a késztermékeket. Kár, mert „a miskolciaknak, borsodiaknak, a környékbeli megyék népének nem rúdvas kellett, hanem ekevas, ásó, kapa, kasza, fejsze, patkóvas, hordóabroncs, kerékvas és egyéb kézműves szerszám, egyszóval: készáru, nem félkésztermék.

100 A félkésztermék ára nyilván nem fedezte a magas diósgyőri gyártási költségeket, és a gyár az 1774-gyel kezdődő négy üzleti évét veszteséggel zárta. Fazolának kellett viselnie az anyagi következményeket azért, mert nem gyárthatott kiskereskedelemben értékesíthető terméket. 1775 és'77 között újabb közel 12 000 Ft kölcsönt vett fel, s ezzel az 1759 és '77 között felvett kölcsönök összege megközelíti a 20 000 forintot. (Fazola egri emeletes bérházát 3300 forintra becsülték!)

101 Diósgyőrnek Bécsből vezérelt termékszerkezete megfelelt a bécsi udvar gazdaságpolitikájának, mely Magyarországnak a félgyártmánykészítő, nyersanyagszállító szerepet szánta: „...a magyarországi kincstári vagy részben kincstári vasgyárak termelését úgy irányította, hogy a nagy értékű készárukat a stájer vasgyárak - Eisenerz, Inneberg - illetve a stájer vaskereskedők - a gráciák, mürztaliak, regedeiek - árusíthassák a magyar vasáru-piacon."

102 A sok nehézség ellenére voltak a gyárnak sikerei is. A frisstüzek kohászai, noha acélt nem, de a lágyabb vastermékekből kiváló minőségű rúdárut gyártottak. A gömöri rúdvasak áraival ugyan nem tudtak versenyezni, de mert a diósgyőri rúdvas jó minőségű volt, a magasabb ár ellenére is szívesen vásárolták azok a kovácsműhelyek, amelyek nagyobb igénybevételnek kitett alkatrészeket is gyártottak. A kovácsolt áruból azonban négy év alatt mégis összesen 3581 mázsa áru maradt eladatlan. "Soósl. 1954. 341. °Soós I. 1954. 342. 1 Csiffáry G. - Porkoláb L. 1999. 101. 2 Soós I. 1954. 342.