Sziklavári János - Kiss László - Jung János - Sélei István: A diósgyőri acélgyártás története a folytacélgyártás bevezetésétől napjainkig - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 15. (Miskolc, 2004)

Előszó

mányt írtak. Az azóta eltelt 13 esztendőben megjelent több kisebb-nagyobb terjedelmű diósgyőri gyártörténeti kiadvány nagy részben tartalmazza magának az acélgyártásnak a történetét is. Ezek a munkák céljaiknak megfelelően és tárgyszerűen a gyárkapun belüli történéseket ismertetik. Ilyen tekintetben a hámori vasmű bemutatása már csaknem teljes, a diósgyőri vasműé - a második világháború befejezéséig - pedig igen részletes is. E nagyon hasznos és úttörő munkák azonban kevés olyan technikai-technológiai kitekintést tartalmaznak, amely segítené a két gyár jelentőségének tisztánlátását, fejlődésének országos, sőt nemzetközi szemszögből is szükséges megítélését. A hámori gyárat és acélgyártását az 1700-as évek második felének és az 1800-as évek első felének Kárpát-medencéje, Ausztriája és Európája műszaki-technológiai környezetében és fejlődési szintjén kell vizsgálni. Ebben a korszakban - a frisstüzek és kavarókemencék forrasztott vasának korszakában - a tüzek és kemencék technikájának fejlődése és a bennük lejátszódó kémiai és fizikai folyamatok lényegének megismerése eredményezte a folytacél gyártásának megszületését. A folytacéllal, az emberiség eme legfontosabb materiális anyagával, a XIX. század közepén léptünk be az acélkorszakba. A technikatörténet eme fordulatot hozó évtizedeibe helyezve tárgyalja és elemzi a forrasztott vas gyártásának hámori és diósgyőri technikáját és technológiáját egy jelenleg kiadásra váró tanulmány. Jelen könyvünk a diósgyőri gyárat vizsgálja az 1800-as évek végének és az egész XX. századnak igen mozgalmas, felgyorsult technikai-technológiai fejlődése tükrében. Erre az időszakra esik a folytacélgyártás elterjedése, újabb acélgyártó berendezések megjelenése és a legújabbak kialakulása. Ebben az időszakban játszódik le két világháború; az első után a hazánkra nézve súlyos következményekkel járó trianoni döntés, tíz évre rá a világméretű gazdasági válság, a második világháború után kialakul a szocialista tervgazdálkodás, a szocialista országok politikai és gazdasági szövetsége, hazánk rohamos (részben erőltetett) ipari fejlesztése, közben egy véres belső forradalom, a század végén politikai és gazdasági rendszerváltás, végül az ország csatlakozása az Európai Unióhoz. Ezek mind-mind nyomot hagytak a diósgyőri vasgyár életében, műszaki-technológiai-gazdasági fejlődésében és sajnos elmaradásában is. Mindezeket könyvünk az acélgyártás történetére vetítve vizsgálja; a második világháború végéig elsősorban Kiszely Gyula a Diósgyőri Magyar Állami Vas- és Acélgyártás története 1867-1945 c. könyvére támaszkodva, az ezt követő időszakra pedig a korabeli forrásokat és a szerzők saját tapasztalataikat is felhasználva. Diósgyőr-Vasgyár, 2004 májusa Sziklavári János szerkesztő