Sziklavári János - Kiss László - Jung János - Sélei István: A diósgyőri acélgyártás története a folytacélgyártás bevezetésétől napjainkig - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 15. (Miskolc, 2004)

Bevezető

Bevezető A diósgyőri acélgyártás több mint 200 éves történetét nem is lehetne jelentőségének megfelelően végigkövetni, hogy a fontosabb összefüggéseket ne vizsgálnánk legalább a kölcsönös egymásra hatás lényegesebb vonásaira való rámutatással. A diósgyőri acélgyártás az ómassai, újmassai és diósgyőri ércredukáló olvasztókban (nagyolvasztókban) termelt nyersvas frissítésére épült ki. Kezdetben frisstüzek, majd kavarókemencék, Siemens-Martin kemencék, szélfrissítő Bessemer-konverterek, oxigénes konverterek szolgáltak a nyersvas frissítésére. Különleges célokra kezdetben frisstűzből kévéit, illetve cementált acélt is kovácsoltak, majd tégelykemencéket, villamos ívkemencéket, indukciós kemencéket, legutóbb üstmetallurgiai berendezéseket építettek. A világgazdaság fejlődése a 18. századtól már szorosan összefügg az ipari termelés fejlődésével, amiben viszont gyorsan növekvő szerepet kaptak az acélból készült gépek és szerkezetek. Az ómassai vasolvasztó idejében az egyetemes műszaki fejlődést a gőzgép terjedése és az univerzális gőzgép megvalósításának törekvései jellemzik. Az univerzális gőzgép már a század végén túllépett Anglia határain, belépett a kontinensre. Itt forradalmasította az ipari fejlődést, és megnövelte a vas- és acél iránti igényt; elsősorban Németországban, Franciaországban, Hollandiában. Ami az acélgyártás technológiáját illeti, az 1770-es években az acélt a fejlett országokban nyersvasból frisstüzekben frissítették. Frisstüzek lágyvasaiból, forrasztott acéljaiból és cementált acéljaiból készültek a világgazdaságot átalakító ipari forradalom gépei és termelő eszközei. Fazola Henrik is az akkor korszerű nyersvasgyártás-frisstüzi frissítéskovácsolás technológiát valósította meg Ómassán és Hámorban. A vertikumban, kezdetben hiány volt szakmai ismeretekben. Emiatt pl. a nyersvas frissítésekor túl nagy (30-45%) volt az anyagveszteség, és kicsi volt a hámorok termékválasztéka. A szakmai munka évről-évre javult; az újmassai nagyolvasztó telepítése idején már nem volt minőségi probléma, szélesebb volt a választék vasból és acélból, bővült a piac is. De akkor már a frisstüzes-kalapácsos hámorok nem számítottak korszerű üzemnek. A fejlődét a kavarás-hengerlés módszer jelezte. Hámorban csak frisstűzön széntelenített gomolyából és csak pörölyökkel tudtak nyújtani, kévélni és forrasztani. A modern kavarás-hengerlés bevezetésére, majd az egyetemes fejlődés további követésére csak a Diósgyőrben kiépített gyártelepen kerülhetett sor. Diósgyőr - és általában a magyar