Sziklavári János - Kiss László - Jung János - Sélei István: A diósgyőri acélgyártás története a folytacélgyártás bevezetésétől napjainkig - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 15. (Miskolc, 2004)
1. A Diósgyőri Vasgyár alapítása
felügyelete alá helyezte. Bányaigazgatónak Pech Antalt nevezték ki miniszteri tanácsosi ranggal. 13 Pech Antal nem sokkal hivatalba lépése után jelentést küldött a Pénzügyminisztériumnak. Ebben - többek között - írja: „Jelenleg a vasgyár igen nehéz körülmények között működik, gyártmányai rossz hírben állnak, megrendelései nincsenek, munkásai még nem eléggé gyakorlottak, igen magas bér mellett dolgoznak s készítményük nem megbízhatóan egyenlő". 14 Pech Antal szerint tehát a vasgyár nehéz helyzetének okai: > gyártmányai rossz hírben állnak, > megrendelései nincsenek, > munkásai nem elég gyakorlottak, > igen magas bér mellett dolgoznak, > készítményük nem megbízhatóan egyenlő. A rossz minőségű ércről és szénről, a tervezéskor elkövetett hibákról nem esik szó; úgy tűnik, mintha a munkások gyakorlatlansága lenne mindennek az oka: rossz hírnévnek, a megrendelés hiányának és a készítmények megbízhatatlanságának. Pech Antal a gyár üzemvezetésével kapcsolatos intézkedéseket is hozott; többek között azt, hogy kavarókísérleteket külön osztravai és külön diósgyőri szénnel folytassák, továbbá azt, hogy a diósgyőri nagyolvasztót Telekesről és Rudabányáról lássák el érccel. Ami a síngyártás helyzetét illeti, idézzük Kiszely Gyula sorait: 15 „1873 novemberében már csak két kemence termelt készárut. A síngyártás a mélypontra került. A sínek nem felelnek meg a feltétfüzetek kívánalmainak. A csomagok nem előírásszerűek, ezért a szövetszerkezet a sínfejben is szálas, a forrasztás nem tökéletes, a talpakon 10 mm-es repedések jelentkeznek. A fejeken és az oldalakon forrasztási hibák mutatkoznak, nem kapnak jó szürke nyersvasat, és a kavarókemencék Mátyás-telepi szénnel kellő hőfokra nem fűthetők fel, ezért a sínfejeket nem győzik szemcsés szövetszerkezetű lapkákkal ellátni. A fej és oldallap hibás, mert csak 1 pár készhengerük van és az kicsorbult, mégis kénytelenek voltak vele tovább dolgozni, így sok selejt és visszautasított áru keletkezett ... A diósgyőri vasgyár felett a válság hullámai összecsapnak." 13 Kiszely Gyula: A Diósgyőri Magyar Állami Vas- és Acélgyár története 1867-1945. 55. p. 14 Kiszely Gyula: A Diósgyőri Magyar Állami Vas- és Acélgyár története 1867-1945. 56. p. 15 Kiszely Gyula: A Diósgyőri Magyar Állami Vas- és Acélgyár története 1867-1945. 55. p.