Sziklavári János - Kiss László - Jung János - Sélei István: A diósgyőri acélgyártás története a folytacélgyártás bevezetésétől napjainkig - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 15. (Miskolc, 2004)

1. A Diósgyőri Vasgyár alapítása

Pech Antal a súlyos válsággal küzdő diósgyőri gyár helyzetének javítását lelkiismereti feladatának (s talán erkölcsi kötelességének is) tekintette, ezért döntő lépésre határozta el magát, amikor Glanzer Miksa műhelyfőnököt Zólyombrézóra, az ottani műhelyfőnököt, Hamerák Mihályt Diósgyőrbe helyeztette át igazgatónak. Hamerákról - aki abban az időben a kincstári üzemek legügyesebb vasfinomító szakembere volt - azt várta, hogy rendbe tudja tenni a gyárat, hiszen ő alapozta meg a rhónici sínek jó hírnevét is. Pech Antal nem csalódott, mert Hamerák rendet teremtett. 1.5. A válságból kiút: technológiaváltás Hamerák - Kiszely Gyula szerint - „szókimondó ember volt", ezért nyilván nem tartott attól, hogy kit sért, kit nem; javaslatát ezzel fejezte be:

16 „... bárki is legyen a diósgyőri vasgyár jövő birtokosa, annak biztos jövője csak akkor leend, ha a koksszal való tömeges vastermelésre, továbbá a bessemerezésre és a Siemens-féle regeneratív kemencékre fog berendezkedni." Hamerák fenti soraihoz ezt fűzi Kiszely Gyula:

17 „íme eljutottak végre a diósgyőri gyárban arra a pontra, amit nem 1874-ben, de 1868-ban kellett volna megállapítani és megvalósítani, mert ha ez akkor megtörténik, 1874-ben a gyár már virágzó és nyereséges üzemként dolgozhatott volna." Közben mind a minisztérium, mind a bányaigazgatóság (maga Pech Antal is) belátta, hogy a kavart-forrasztott vassínek ideje lejárt: mielőbb át kell térni acélsínek gyártására. A vassínek kiszorulásának nem csak az volt az oka, hogy a gyártás közben keletkezett anyaghibák miatt sok volt a használat közbeni meghibásodás, hanem főleg azért, mert a kifogástalan technológiával gyártott forrasztott sínek is heterogén szövetszerkezetűek, kis szilárdságúak, lágyak (kis kopásállóságúak) voltak, emellett kicsi volt az ütésszerű igénybevétellel szembeni ellenállásuk (15. ábra). A forrasztott sínekkel szemben az acélsíneket homogén szövetszerkezetű folytacélból hengerelték, nagyobb volt a szilárdságuk, következésképpen az acélsínekből álló vasúti pályák gazdaságosabban üzemeltethetők és sokkal biztonságosabbak voltak (16. ábra). A folytacélgyártással az egyetemes vaskohászat történetének legfontosabb technológiaváltása következett be. A folytacélból történő síngyártás tanulmányozására a bányaigazgatóság Hamerák Mihályt Sziléziába küldte:

18 „Hamerák külföldi tanulmányútján 16 Kiszely Gyula: A Diósgyőri Magyar Állami Vas- és Acélgyár története 1867-1945. 58. p. 17 Kiszely Gyula: A Diósgyőri Magyar Állami Vas- és Acélgyár története 1867-1945. 58. p. 18 Kiszely Gyula: A Diósgyőri Magyar Állami Vas- és Acélgyár története 1867-1945. 60-61. p.