Sziklavári János - Kiss László - Jung János - Sélei István: A diósgyőri acélgyártás története a folytacélgyártás bevezetésétől napjainkig - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 15. (Miskolc, 2004)
9. Meghiúsult terv Diósgyőr és Ózd technológiai együttműködésére
9. Meghiúsult terv Diósgyőr és Ózd technológiai együttműködésére Az 1988. esztendő a magyar vaskohászat történetében „hogyan tovább" koncepciók feletti éles vitákkal jellemezhető. Noha az utóbbi 30 évben a „hogyan tovább" koncepció állandó folyamatos vita tárgya volt, azl988. évi viták mégsem tekinthetők a korábbi folytatásának, mert alapvető változások következtek be a fejlesztések célkitűzéseiben; termelésnövelés helyett termeléscsökkentés lett a motiváló tényező. Amennyire könnyű volt a növekvő termelés melletti műszaki-gazdasági paraméterekkel gazdaságos fejlesztést garantálni, olyannyira nehéz csökkenő termeléshez is gazdaságosságot eredményező fejlesztési koncepciót kialakítani. A teljes vertikummal rendelkező vállalatok, de főleg az LKM és az OKÜ, 1990-ig exportcsökkentést és jelentős arányú termeléscsökkentést terveztek, amit 1988 áprilisában a Tervgazdasági Bizottság jóváhagyott. Mivel a termeléscsökkentés végrehajtása a két borsodi vállalat szoros együttműködése útján mutatkozott racionálisan végrehajthatónak, ezért megfelelően öszszehangolt fejlesztési (visszafejlesztési) koncepció kialakítására az ipari miniszter egy Tárcaközi Bizottságot kért fel, s ennek élére miniszteri biztpst nevezett ki. 82 A miniszteri biztos Ózd és Diósgyőr jövőjére vonatkozó koncepciója több változatot mutatott be, igazodva optimista és pesszimista előrejelzésű piaci keresletekhez, illetve piaci versenyképességhez. Minthogy abban az időben már körvonalazódott, hogy vaskohászatunknak is előbb-utóbb piaci versenyhelyzetben kell majd gazdálkodni, ezért a borsodi üzemek jövőbeni termelését csakis a versenyképes metallurgiai és képlékenyalakító technológiákra lehetett prognosztizálni. A nem versenyképes, azaz a nemzetközi mércével mérten nagyobb anyag- és energiafelhasználással, nagyobb üzemeltetési és fenntartási költségekkel termelő berendezések (elsősorban a tuskóöntés) leállításával kellett számolni. Szélső esetben a két gyár együttes hengereltáru termelését esetleg a felére kell csökkenteni. A koncepció szükségesnek tartotta - külföldi, pl. svéd mintára - a két gyár racionális technológiai összekapcsolását. Ily módon - kevesebb termelő berendezéssel, kisebb költségráfordítással - szándékozta megelőzni a működési zavarokat, az esetleges gazdasági összeomlást. Kiemelt feladatnak jelölte meg, hogy ésszerű beruházások útján, új munkahelyek teremtésével előzzék meg a térségbeli munkanélküliséget. Sziklavári János: A műszaki fejlesztés problémái vaskohóiparunkban. BKL. Kohászat, 1989. I. 5-6. p.
