Sziklavári János - Kiss László - Jung János - Sélei István: A diósgyőri acélgyártás története a folytacélgyártás bevezetésétől napjainkig - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 15. (Miskolc, 2004)

9. Meghiúsult terv Diósgyőr és Ózd technológiai együttműködésére

Szélső változatként - a prognosztizálható legkisebb hengereltáru termeléshez alkalmazkodva - az előterjesztés azt javasolta, hogy az acéltermelést koncentrálják a modern diósgyőri acélműre, ahonnan az ózdi sorok is kiszolgálhatok öntött bugával. Rendező elv a termelési költségek minimalizálása volt, a működésben tartandó termelő berendezések kapacitáskihasználásának optimalizálásával. A Diósgyőrbe koncentrált acélgyártás esetén Ózd elkerülhetné a martinacélművet kiváltó beruházást, és helyette a hengereltáru továbbfeldolgozására fejleszthetne. (Egyéb - nem kohászati jellegű - munkahelyteremtő beruházások koncepciójának kidolgozására az Országos Tervhivatal elnöke jelölt ki „elnöki megbízottat"). Ha a piaci körülmények nagyobb tömegű hengereltáru termelést indokolnak, mint amekkorát a diósgyőri kohászat ki tud szolgálni, akkor kiegészítésképpen Ózdon is maradna acélgyártás, de olyan technológiával, amely nem igényel nyersvasat. A két borsodi gyár technológiai összekapcsolását a gyárak vezetői ellenezték. Arra hivatkoztak, hogy ez a lépés a borsodi, főként pedig az ózdi vaskohászat „elsorvasztásához" vezetne. Tiltakozásuk csaknem országos szakmai mozgalommá szélesedett. A kormány azonban elfogadta a koncepciót, és utasította az ipari minisztert a két vállalatot összekötő tröszt létrehozására és ésszerű együttműködési formák kialakítására. A gyárak ellenállása ezután sem csillapodott; a tárca szakvezetése koncepciószegénynek, a miniszter gyengének bizonyult: a tröszt hamar fel is oszlott. Megnyílt az út az ózdi és diósgyőri vertikumokat kisebb vállalatokra bontó átszervezések és részleges privatizációk előtt. Noha általános ipari tapasztalat, miszerint a kisebb vállalatok nagyobb rugalmasságuk révén jobban alkalmazkodnak a piaci viszonyokhoz, de korszerű technológiák és korszerű termékszerkezet nélkül azok sem lehetnek versenyképesek. A vertikum egyes részeinek kft-sítésével nem helyettesíthető a műszaki fejlesztés! Márpedig a borsodi vaskohászat a műszaki-technológiai elmaradottság miatt „beteg". Ezért a gyárak átszervezői fejlesztési perspektívát is vázoltak. Ózdon: új acélgyártó kemence építését, üstkemencét, hengersorfejlesztést, másodtermék gyártást, motorgyártást, nagygép javító üzemet. Diósgyőrben: kombinált fúvatást a konverterhez, UHP-kemence modernizálását, öntőgép fejlesztését, gerendasori rekonstrukciót. Mindkét gyár bizakodott, hogy a piaci körülmények kedvező irányba fognak változni, és közepesen fejlett gyártástechnológiákkal is versenyképesek tudnak maradni. Erre a gyáraknak az adott inspirációt, hogy időközben javultak a vaskohászat külső és belső piaci körülményei; az év második felében emelkedtek az acél világpiaci árai, majd az Országos Anyag- és Árhivatal - a Tárcaközi Bizottság javaslatára - október 1-i hatállyal hozzájárult a vaskohászati termékek belső árainak 10-15%os emeléséhez is.