Sziklavári János - Kiss László - Jung János - Sélei István: A diósgyőri acélgyártás története a folytacélgyártás bevezetésétől napjainkig - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 15. (Miskolc, 2004)
Bevezető
mékeinek csak kis hányada felel meg az 1990-es európai követelményeknek. A KGST-termékcserék megszűntével ez súlyos piaci problémákat okozott. Noha Fazola Henrik szívvel-lélekkel a magyar gazdaság szolgálatára szánta az ómassai és hámori üzemeket, de anyagi nehézségek miatt a termelés feletti rendelkezést át kellett engednie az osztrák ipari érdekeket szolgáló kincstári képviseletnek. Ez a kapcsolat korlátozta a termékválasztékot, az értékesebb termékek gyártását. Természetes velejárója volt ez a Monarchia Bécsközpontú gazdaságpolitikájának, amely az értékes ipari termékek gyártását Ausztriának szánta. Az osztrák-magyar gazdasági kapcsolatok a kiegyezés után Magyarország előnyére javultak. A kiegyezési törvény a vám- és kereskedelmi ügyekben az önálló rendelkezés jogát rögzítette; egyrészt a magyar áruk piacát az egész Monarchiára kiterjesztette, másrészt pedig a többé-kevésbé független magyar kormány kezébe adta a gazdaságpolitika irányítását. A magyar gazdaság a kiegyezés után egyre szélesedő külkereskedelmi kapcsolatot bonyolított le, amely kezdetben mezőgazdasági termékekkel, a két világháború között növekvő arányban iparcikkekkel, a második világháború után pedig már jelentős arányban acélipari termékkel vett részt a nemzetközi munkamegosztásban. Mindebben a diósgyőri acélművek termékei közvetve és közvetlenül fontos szerepet kaptak. Európán túli piacokat is szereztek. Az évenkénti több százezer tonna acél exportjával két évtizeden át nagy nyereséget könyvelhettek el, de ez a nagy nyereség a különleges (a világpiactól alapvetően eltérő) hazai árrendszer és elszámolási rendszer miatt - európai mércével mérve - irreális volt. Noha könyvünk nem gyártörténet, hanem csak az acélgyártás története, de az acélmű sohasem volt elkülönített sziget, önálló, öncélú üzeme a gyárnak, hanem mindenkor szerves része a gyár termelő és értékesítő tevékenységének, a gyár történetének. Ezért a könyv több fejezetben helyet ad gyártörténeti jelentőségű változások és fejlődések bemutatásának, sőt kitekintésnek az ország vaskohászatára, szükség szerint nemzetközi összevetésnek. így jár el „A válság elmélyül. A vaskohászati vállalatok kiútkeresése" c. 10. fejezet is, mely nyomon követi a vasgyár utóbbi másfél évtizedi történetét, diagramokkal illusztrálva; de ez esetben kitekintés nélkül! Ennek természetes oka van. A gyár története ugyanis számos külső tényező függvénye, amelynek tisztán látásához ha nem is történelmi távlat, de évek múlása szükséges. Amikor e könyv szerzői arra vállalkoztak, hogy a diósgyőri acélgyártás történetét a folytacélgyártás bevezetésétől napjainkig írják, nyilván arra is elkötelezték magukat, hogy az acélgyártás és a gyártörténet összefüggéseit is napjainkig elemzik. A könyv kéziratának lezárásakor a diósgyőri acélmű
