Sziklavári János - Kiss László - Jung János - Sélei István: A diósgyőri acélgyártás története a folytacélgyártás bevezetésétől napjainkig - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 15. (Miskolc, 2004)

6. A gazdasági mechanizmus reformja után

6. A gazdasági mechanizmus reformja után 6.1. Bővítik a hengerművek termelőkapacitását Visszatérve az 1968. évi reformkezdeményezésekhez, sajnálatosnak minősíthető, hogy a reform nem tudott teljesen kibontakozni, mert visszahúzó erők azt megakadályozták. Emiatt a reform csak „felemásra" sikeredett. A vállalatok ugyan szabadabbak lettek; tervtörvény nem sújtotta őket termelési előirányzatokkal; de a műszaki fejlesztés feltételei és eszközei jórészt a mindenható központ kezében maradtak, és azokból elosztás útján lehetett részesülni. A fejlesztés anyagi forrásainak célszerű felhasználását nehezítette az iparban uralkodó protekcionista, széthúzó, helyenként ellenségeskedő légkör, amit sok szűk látókörű ipari és politikai vezető hatalmaskodása jellemzett. Ettől a hazai acélipar sem volt mentes. Pedig, ha valaha, akkor éppen azokban az években épülhetett volna ki olyan racionális vaskohászat, amely - számos külföldi üzemhez hasonlóan - kisebb megrázkódtatásokkal viselte volna el az egymást követő válságos időszakokat. A vaskohászati vállalatok közötti együttműködés hiányában nem jöttek létre közös célú, koncentrált, hatékonyan termelő metallurgiai üzemek, amelyekben kihasználhatók lettek volna a kisebb fajlagos beruházási ráfordítások és kisebb fajlagos termelési költségek. Példaképpen az NSZK-ban 1963-1973 között végbevitt racionalizálás következményeit mutatja be a 17. táblázat. Ezek szerint kereken 60%-ra csökkent a nyersvas- és acélgyártó berendezések száma, miközben 2,5-szeresre nőtt az egy-egy berendezésben évenként termelt nyersvas, illetve acél mennyisége.

67 A termeléskoncentráció és bővülő kooperáció a műszaki fejlődés gazdasági megalapozását szolgálta. Ezzel szemben hazai üzemeink csakis saját vertikumok kiépítésére vállalkoztak; noha megvolt a koncentrált fejlesztés, a racionális termeléskoncentrálás és termelési-értékesítési együttműködés lehetősége, arra akkor sem belső, sem külső gazdasági körülmények nem kényszerítették és nem ösztönözték vállalatainkat. A kedvező alacsony belföldi energia- és nyersanyagárak mellett elviselhető volt a korszerűtlen, elaprózott, nagy fajlagos energia- és anyagfelhasználású nyersvas- és acélgyártás, hisz az aránylag magas világpiaci acélárak így is jó lehetőséget kínáltak a vaskohászati termékek exportjának. A konvertibilis exportból vállalatainknak tekintélyes nyereségük származott. Ez exportcélú fejlesztésekre ösztönzött, amit a kormányzat is támogatott. Első lépcsőben a hengereltáru termelést kellett növelni. Jung János - Kiss László: LKM új Kombinált Acélművében szerzett üzemi tapasztalatok. BKL kohászat 1982. 115. évf. 6. szám