Sziklavári János - Kiss László - Jung János - Sélei István: A diósgyőri acélgyártás története a folytacélgyártás bevezetésétől napjainkig - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 15. (Miskolc, 2004)

5. Diósgyőri acélgyártás a tervgazdálkodás időszakában

Az apparátus - az akkori szokás szerint - túlértékelte „szocialista" vaskohászatunk háború utáni fejlesztését; hangoztatván, hogy a tervgazdálkodás eredményeképpen 1965-ben már négyszer annyi acélt, 1967-ben ötször anynyi nyersvasat és hengereltárut termeltünk, mint 1938-ban; majd felépítettük a dunamenti gyáróriást stb. A termelési számadatok nyilván megfeleltek a valóságnak, de vaskohászatunk műszaki színvonala az európai szinttől meszsze elmaradt; évről-évre messzebbre. A dicsekvések - sajnos - egyrészt a közgazdasági és pénzügyi körökben olyan véleményt váltottak ki, hogy a vaskohóipart más gazdasági alágazatokhoz képest túlfejlesztették, másrészt fokozatosan vaskohászatunk kedvezőtlen társadalmi megítéléséhez is vezettek, ami miatt nemcsak a vaskohászati műszaki fejlesztés, hanem a kohászati tudomány, kutatás és oktatás is hátrányos helyzetbe került. A hazai vaskohászat-ellenes hangulat hullámzó erősséggel máig is tart, és nagyon sokat árt az egész gazdaságnak. Alkalmas arra, hogy alágazaton és vállalatokon belül elkövetett hibákat óriási mértékűre felnagyítson, ugyanakkor a magyar acélipart érintő, végzetes következményű kormányzati mulasztásokat takarjon.