Sziklavári János - Kiss László - Jung János - Sélei István: A diósgyőri acélgyártás története a folytacélgyártás bevezetésétől napjainkig - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 15. (Miskolc, 2004)

5. Diósgyőri acélgyártás a tervgazdálkodás időszakában

A sokrétű követelmények megfelelően felkészült szakembereket igényeltek. Kölcsönösen hasznos kapcsolat alakult ki az egyetemmel, a technikummal, a szakmunkásképző intézetekkel. Megvalósult a felnőtt szakmunkásképzés, a közép- és felsőfokú szakemberek posztgraduális képzése. A gyár vezetői, szakemberei közvetlen kapcsolatok útján aktív résztvevői voltak a nagy feldolgozóipari vállalatok fejlesztésének, pl. a győri Mann-motor, a MÁV AG Pilstick-motor, a Láng Gépgyár BBC-licenc turbina, a DIGÉP-ágyú programok vaskohászati hátterének a kialakításában. A gyár mérnökei, technikusai és szakmunkásai a fizikai, kémiai, mechanikai és elektrotechnikai ismeretekben gazdagodva, a tudomány gyakoriatbani alkalmazásával javították a termelési eredményeket, csökkentették a gyártási költségeket, és javították a termékek minőségét. 5.8. A magyar vaskohászat a gazdasági mechanizmus reformjakor 1968-cal, az ország gazdasági irányítási rendszerének megreformálásával, lezárult a szigorú központi irányítású termelés és fejlesztés korszaka, amely csaknem két évtizeden át a szó szoros értelmében „kordában tartotta" a vaskohászati üzemeket is. A termelés mennyiségi mutatói terén nagy eredményekkel járt, de a műszaki-technológiai tekintetben csak önmagához mérten mutatható ki fejlődés. Ez nem a vaskohászok elmaradottságának következménye, hanem a tervgazdálkodás speciális jellemzője volt, amely a fejlődést csak a mennyiség növekedésével volt képes mérni és regisztrálni, és anyagi ráfordítást is főként a mennyiség növelésére áldozni. A gazdasági reform éppen ezt a szemléletet és gyakorlatot szándékozta megtörni. Egyértelmű volt ugyanis, hogy a tervgazdálkodás hazai gyakorlata nem képes az ország fejlődését a fejlett országok fejlődésének ütemén tartani, emiatt hazánk a fejlettség és életszínvonal tekintetében évről-évre nagyobb lemaradásba került. Fejlődésünk csak akkor gyorsulhat meg, ha sikerül az ország továbbépítésében a gazdaságosságot és a minőségi fejlődést érvényre juttatni. A magyar vaskohászat központi irányító szervezete, benne a Vaskohászati Igazgatóság, nem tudott progresszivitást elérni a műszaki fejlesztés terén. Mint ipari szervezeti kategória, amely a minisztérium és a vállalatok közé beépülve, elsősorban termelés-számonkérő, termékelosztó és fejlesztési forrást szétosztó mechanizmusával - részeredmények ellenére - a magyar ipar műszaki fejlődésének többet ártott, mint használt, de - sajnos eredményesen - ellentétes érdekeltséget „szervezett" a vaskohóipar és a feldolgozóipar közé, és ezt az egész magyar ipar műszaki fejlődése megszenvedte. E megállapítás nem az ott dolgozó műszaki és gazdasági szakemberek munkáját minősíti, hanem magának a szervezetnek a haszontalanságát. Az appa-