Sziklavári János - Kiss László - Jung János - Sélei István: A diósgyőri acélgyártás története a folytacélgyártás bevezetésétől napjainkig - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 15. (Miskolc, 2004)
5. Diósgyőri acélgyártás a tervgazdálkodás időszakában
rátusi betonfalon megtört az ott dolgozó - köztük több kiváló felkészültségű - szakember szakmai igyekezet is, és csak sajnálható, hogy ők nem a termelő üzemek javára fejthették ki tevékenységüket, A Vaskohászati Igazgatóság nem volt képes a háborús károkat szenvedett, rekonstruált régi üzemek helyett 10-15 év múltán sem újakat, modernebbeket, termelékenyebbeket építtetni, hanem jórészt csak további rekonstrukciókat szervezett. Egymást követték a nagyolvasztók térfogatbővítései és a martinkemencék fürdőfelület-növelései. Noha a rekonstrukciók is jártak kisebbnagyobb innovációkkal (mikroinnovációk-kal) a gyártástechnológiákban és gyártmánytulajdonságokban egyaránt, de a fejlődést valójában hordozó technológiaváltás egyre inkább késett. Pedig a szakemberek előtt világos volt, hogy bár a rekonstrukciók kevesebbe kerülnek, mint az új beruházások, de később a termelési költségek és a termékminőségek közötti különbség igen nagy lehet a rekonstruált berendezések hátrányára. De a rekonstrukciók gyakran még többe is kerültek, mintha új beruházással oldották volna meg a feladatokat. Nemritkán egy-egy nagyobb rekonstrukcióra az előre kalkulált összegnek 2-3-szorosát kellett fordítani; pl. a diósgyőri durvahengermű rekonstrukciója 328 MFt helyett 575 MFt-ba, az ózdi martinacélmü rekonstrukciója 750 MFt helyett 1432 MFt-ba, a salgótarjáni hideghengermű 28 MFt helyett 316 MFt-ba, a csepeli hideghengermű 14 MFt helyett 149 MFt-ba került. Sokszor kezdtek rekonstrukcióba hiányos kiviteli tervekkel, küszködtek bontás, illetve építés közbeni módosításokkal, tapasztalatlan tervezők elhibázott konstrukcióival. 59 A második világháború utáni hazai - országos viszonylatban jelentősebb vaskohászati fejlesztéseket a 14. táblázat tünteti fel. A legnagyobb értékű és legjelentősebb beruházások Dunaújvárosban folytak, és gyakorlatilag a Dunai Vasmű létesítésével kezdődött vaskohászatunk háború utáni lényegi műszaki fejlődése. Fontosságát és szükségességét az 1960-ban üzembe helyezett meleg szalagsor adja. Műszaki megoldásában hazai viszonylatban - előrelépés volt a félfolytatólagos hengerlési technológia, termékszerkezetben a szélesszalag melegtekercs megjelenése. Gazdaságpolitikai és iparpolitikai jelentőségét pedig nyilvánvalóan a melegsort kiszolgáló, illetve a melegsor termékeit továbbfeldolgozó létesítményekkel együtt kell értékelni. A Dunai Vasmű ma már teljes vaskohászati vertikum. 60 Remport Z.-Sziklavári J.: A magyar vaskohászat fejlődése és helye az ország gazdaságában. 334-336. p. Remport Z.-Sziklavári J.: A magyar vaskohászat fejlődése és helye az ország gazdaságában. 359-365. p.
