Sziklavári János - Kiss László - Jung János - Sélei István: A diósgyőri acélgyártás története a folytacélgyártás bevezetésétől napjainkig - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 15. (Miskolc, 2004)
5. Diósgyőri acélgyártás a tervgazdálkodás időszakában
1942-ben már termeltek elektroacélt Diósgyőrben, Csepelen, Ózdon és még hét gépgyárban; mindösszesen 80 ezer tonna évi kapacitással (17 ívkemencével és 8 indukciós kemencével). Az elektroacel és a martinacél közti minőségi különbség lényege az, hogy az elektroacel tisztább, több ötvözőanyagot tartalmazhat, annak folytán az elektroacel nagyobb szilárdságú és szívósabb lehet különleges fizikai és kémiai tulajdonságokkal (pl. mágnesességgel, savállósággal, rozsdarnentességgel, hőállósággal, kopásállósággal, forgácsolóképességgel) rendelkezhet. Az elektroacel és a martinacél közti különbség metallurgiai alapja az, hogy az elektromos ívkemencében az acélolvadék felett kialakítható vas-oxidokban dús oxidáló salak, amellyel elvégezhető a frissítés és foszfortalanítás, majd e salak eltávolítása után kialakítható vasoxidban szegény, hatékony redukáló salak, amellyel az acél eredményesen kénteleníthető és dezoxidálható. A redukáló salak alatt az acél csaknem valamennyi elemmel ötvözhető, mert a salak megvédi őket az oxidálódástól. A martinkemencében nem alakítható ki hatékony redukáló salak, mert a tüzelés szükséges oxigénfeleslege a kemencetérben oxidáló atmoszférát teremt. Acélműveink az elektrokemencék adta minőségi potenciált duplexírozással (két lépcsős acélgyártással) is növelték. Az acéladagot martinkemencében olvasztották és frissítették, kihasználva a kemence olcsóbb energiaforrását és oxidáló atmoszféráját, majd a lefrissített és foszfortalanított acélt - salakmentesen - beöntötték elektrokemencébe és abban finomították (dezoxidálták, kéntelenítették, ötvözték), hasznosítva az elektrokemence redukáló atmoszféráját. Ez a módszer nagy hozzáértést és gyakorlatot igényelt, de gazdaságos és eredményes volt. Sőt a '40-es években már nélkülözhetetlen, mert a villamos energiában hiány mutatkozott. A duplexírozással az elektroacel gyártására fogyasztott energiának csak 25-30%-át tette ki a villamos energia, a többit a martinkemence gáz, ill. olaj energiája adta. Ebből eredően adott (engedélyezett) villamos energiával háromszor annyi elektroacel volt gyártható. Más megvilágításban: adott elektrokemence acélgyártó kapacitása duplexírozással meghárom-szorozódott. A duplexírozásból fejlődött ki a háború után - az '50-es '60-as években - az üstkemencés rendszer: az olvasztó-frissítő kemencéből az acélt salakmentesen olyan üstbe csapolják, amelyben az acél elektródákkal melegíthető, s így rajta redukáló salak képzésével finomítható. A duplexírozás szellemes megoldása volt Diósgyőben a MAVAG-Weiglféle kombinált kemence. A kombinált kemence billenthető kis martin-kemence volt, amelynek boltozatán keresztül - egy sorban elhelyezve - négy elektróda volt besüllyeszthető. A technológia lényege az volt, hogy a betétet
