Boros Árpád: Események és tények a diósgyőri kohászat életéből 1770-2003 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 14. (Miskolc, 2004)

GYÁRTÖRTÉNETI KÉPEK

A kohó helyébe lépő elektrokemence ugyanis hulladékvasat használ, amelyből 700800 ezer tonnányi termelődik évente az országban. Ehhez csak mindössze 10-15 százaléknyi import anyagra van szükség, hogy minőségi acél legyen belőle. Egyszóval a diósgyőri kohó leállt, nélkülünk állt le. Kifelé menet a vezérigazgatótól még találkozunk Ágotái Józseffel, az üzemi tanács elnökével, aki széttárja a karját: - Ez a helyzet. Az már régen kiderült, hogy az állam nem tudja finanszírozni a kohó fenntartását, így egyszer a leállásnak is be kellett következnie. Engem inkább az aggaszt, hogy nagyon sok dolgozótól hallom kint az üzemben, hogy ez lehet egy kétlépcsős gyárbezárás első lépcsője is. A kohó már leállt, és ezután csak az elektrokemencére hagyatkozhatunk. Mi lesz, ha kiderül, hogy mégsem jön össze a dolog? Szaniszló Déli Hírlap, 1996. november 5. A nagyolvasztó mű bontás előtt, 1996.