Boros Árpád: Események és tények a diósgyőri kohászat életéből 1770-2003 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 14. (Miskolc, 2004)
GYÁRTÖRTÉNETI KÉPEK
tőrként kezelnek, ezt bizonyítja az is, hogy felkértek „A székely művelődés évszázadai" című könyv egyik társszerzőjének, melyben az avarokkal foglalkoztam. Ez a könyv 1988-ban jelent meg. 2. Szerelem: a műszaki tudás Jogász és történész, mégis műszaki tudományokkal foglalkozott. Hogy is van ez? A nyel ismeretem által kerültem műszaki pályára. A Dimávagná! helyezkedtem el, mint műszaki fordító. A háború után az igazgató műszaki titkára lettem, e pozícióban ért a politikai megtorlás, minek eredményeként kényszerpályára kerültem. Dolgoztam a Borsodvidéki Gépgyárban lemezpakoló segédmunkásként, majd a Földkotró Vállalatnál alsókenőként. 1957-ben tértem vissza az LKM-be, ahol megbíztak a fordítócsoport vezetésével. Úgy éreztem, érdemes ienne műszaki tudásom „legalizálni", így elvégeztem a Műszaki Egyetem kohómérnöki karát. Beleástam magam a kutatómunkába, főleg a metallurgiába. Kutatásokat végeztem a ritkaföldfémes acélbeoltással, az új gyorsacélok metallurgiai felépítésével és a „döglött urán" metallurgiai alkalmazásával kapcsolatban. Több szabadalmam is elfogadták. 1963ban jelent meg „Pelletezés" (ércgolyósítás) című könyvem. Ezenkívül sorozatszerkesztője voltam a „Kohász zsebkönyv-tár" sorozatnak. 3. Szerelem: politika Miért kezdett politikával foglalkozni ? Még fiatalon, gimnazistaként megkapta lelkem Bajcsy-Zsilinszky Endre egyénisége, s mikor beléptem pártjába, tovább erősödött demokráciaszeretetem. Ebben a pártben az ifjúsági csoport vezetője voltam, de bekapcsolódtunk a falukutató munkába is. Számomra kedves volt az abaúji parasztsággal való kapcsolatom, mert egy 200 fős ifjúsági tagozatot sikerült megszerveznem ott. Hogyan került a kisgazdákhoz? A Nemzeti Radikális Párt (melynek tagja voltam) beolvadt a kisgazdapártba. 1945-ben a párt megyei szervezetének vezetőjévé választottak, Rácz Gábor ügyvéddel és Szabó József volt tanárommal együtt. A kisgazdák győzelmét nem bírta elviselni a kommunista párt, s elég súlyos politikai harcok kezdődtek. Ekkor a vasgyártól egy év fizetés nélküli szabadságot kértem, mert elvállaltam a szikszói rendőrkapitányság vezetését, evvel belecsöppentem a politikai harcok közepébe. Egyszer rendőri intézkedést kellett tennem az MKP helyi vezetői ellen, ez volt az ok, hogy 1949 után munkahelyeimről sorra elbocsátottak. Hosszít szünet után ismét a politika felé fordult az érdeklődése... Amikor a politikai averzió csökkent, újra foglalkozni kezdtem a politikával. A városi tanácstagi választások alkalmával a hivatalos jelölttel szemben is taggá választottak. Politikai működésem legboldogabb napja volt, mikor 1989. március 15-én a miskolci Szemere-kertben elmondhattam ünnepi beszédem. Aztán szükségét éreztem, hogy országos párt tagja legyek, így lettem ismét kisgazda. Az 1990-es választásokon az országos lista 5. helyéről kerültem a parlamentbe. Hogyan bírta ezt a fiatalok számára is szédítő munkatempót? Nagyon kevés szabadidőm volt, mert egy ideig a párt alelnökeként is tevékenykedtem, ezenkívül tagja voltam a parlamenti külügyi bizottságnak. Ugyancsak tagja