Boros Árpád: Események és tények a diósgyőri kohászat életéből 1770-2003 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 14. (Miskolc, 2004)

GYÁRTÖRTÉNETI KÉPEK

voltam az Európa Parlamentnek, valamint a Pentagonálé egyik hazai küldötteként is szerepeltem. Legemlékezetesebb parlamenti fellépésem az volt, mikor az ukrán alapszerződés vitájakor odáig merészkedtem, hogy követeltem Kárpátalja hazánkkal történő egyesítését. 4. Szerelem: Miskolc Mi az, ami Miskolchoz köti születése óta? Szinte minden. Próbáltam tenni a városért, valami életet szerettem volna itt. 1980-ban Bíró Antal és Deák Gábor egykori iskolatársaimmal megszerveztük a volt lévaysok nagy találkozóját, melyre a világ minden tájáról összesereglettek. Kiadtunk egy vaskos könyvet az iskola történetéről, ennek szerkesztőbizottsági elnöke és egyik társszerzője voltam. A rendezvény hatására alakult meg a Lévay Kör, ami 1985-től rendszeressé tette működését, kulturális és irodalmi estek rendezésével. Gondolom, ez nem véletlen, hiszen az irodalom is közel áll Géza bácsihoz. Diákkorom óta írok verseket, műfordításokat készítek, ezek először a Magyar Jövő című lapban jelentek meg, s egyik szerzője voltam az 1942-ben megjelent „Csillaghullás" antológiának. Az elmúlt évtizedekben a Napjaink, az ÉszakMagyarország közölte verseim és fordításaim. Sajnos, humán téren nagyon „ülepedett" volt városunk, ezért is léptem be elsők között a Bölcsész Egyesület alapító tagjai sorába, s ezért is próbáltam elérni egyetemi elismertetését egész parlamenti működésem alatt. 5. Szerelem: a család A rengeteg elfoglaltság ellenére mindig a család jelentette Géza bácsi igazi közegét. Ahogy ismertem a családot, úgy tudnám jellemezni, hogy Ivánéknál mindig történik valami. Azt hiszem, ez elengedhetetlen ott, ahol három lány született. A barátokból, barátnőkből, udvarlókból kifolyólag mindig nagy sürgés-forgás volt nálunk. A vidámság és a jókedv hozzátartozott életünkhöz, tényleg mindig történt valami. Máig kacagnak rajtam ismerőseim, mert Lyukóvölgyben volt telkünk, s ha egyedül jöttem haza a Trabantommal, én a teljesen idegeneket is felvettem a buszmegállóban, ha a város felé jöttek. Nagy összejöveteleket tartottunk ott, de eladtuk, s Alsóörsön vettünk helyette egy telket. Nyaranta egyszerre tíz-tizenöt ember is összegyűlik ott, akkor aztán tényleg vég nélküli a jó hangulat. Persze, ennek megalapozásában részt vesz három lányom, Ildikó, Adrienne és Márta mellett hat unokám is, akik valamennyien okos, értelmes, igazi vidám fiatalok. Eszenyi Miklós Észak-Magyarország, 1989. szeptember 16.