Boros Árpád: Események és tények a diósgyőri kohászat életéből 1770-2003 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 14. (Miskolc, 2004)

GYÁRTÖRTÉNETI KÉPEK

Nyolcszázán nyolcmilliót! Bizonyára úgy lesz, mint ahogy a tárca vezetője, s a gyár vezérigazgatója is állította: az idén konverteres acél készül Diósgyőrben. Ám ehhez kellettek az ifjúmunkások kezei is... Másodszor rendeztek szakmai építőtábort az LKM KISZ-esei a kohászatban. A táborozás pénteken lesz, az utolsó turnus 200 fiatalja akkor végez. A négyszer két hét-alatt nyolcszáz szakmunkástanuló dolgozott - illetve még dolgozik - itt. A tavalyiak - ők kevesebben voltak - összesen 4 millió forint értékű munkát produkáltak, ami 780 forintnak felel meg naponta és fejenként. Ezzel a teljesítménnyel az építőtáborok versenyében akkor az élen végeztek. A mostaniaktól azonban többet vártak a szervezők, s többet is kaptak. Bár a pénteki táborzárásig még hátra van két nap, s ezalatt tulajdonképpen rá lehet még tenni a teljesítményre egy-két lapáttal, az már szinte bizonyos, hogy legalább 8 millió forint értéket termeltek, s a napi, fejenkénti munka értéke meghaladta a 800 forintot. így talán nem is véletlen, hogy a miniszter a Lenin Kohászati Müvek építőtáborát kereste fel, s a fiatalokkal nemcsak az építkezés helyszínén, hanem a szállásukon, a Győri kapui kollégiumban is találkozott. Még ilyen sem volt a kollégiumban. A találkozónak talán ezt a címet lehetne adni: a miniszter fóruma az építőtábor lakóival. Vagy: megkérdezték a minisztert. Fiataloknak, nemcsak fiatalokról! Sokan gyűltek össze az ebédlőben, szinte mindenki itt volt, aki délelőtt még lapátnyelet markolt, hegesztőpisztolyt vagy ecsetet, kalapácsot fogott. Huszonnyolc kérdés hangzott el, amire Soltész István összefoglalóan válaszolt. Az általános politikai, gazdasági helyzet felvázolása után azt is megtudhatták a fiatalok, hogy többek között miért volt szükség tőkés importra a kombinált acélmű megvalósításához... A fórum a fiataloknak szólt, de nemcsak a fiatalokról... I. S. Déli Hírlap, 1980. augusztus 13.