Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1920-2005 -Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 13. (Miskolc, 2006)
Visszaemlékezések, szakmai értékelések, elemzések
Ily módon a diósgyőri öntödék vezetősége a tőkés váltatokkal szemben elkerülte munkásainak elbocsátását, az utcára történő kirakását s bár szűkösen, de mindenkinek biztosította a napi kenyerét. Nehéz idők voltak ezek mindenki számára. A helyzet csak 1934-ben javult meg annyira, hogy a sorossági nyilvántartás feleslegessé vált és az öntödei dolgozók visszatérhettek az eredeti munkahelyükre és már fizetési előleget is kaphattak. Nem hagyható szó nélkül, hogy a válság ideje alatt az Acélöntődéből nemcsak a törzsgárdához tartozó, vagy az első világháború után az erdélyi, felvidéki állami üzemekből Diósgyőrbe áttelepítettek, hanem az öntödénél kevesebb szolgálati idővel rendelkezők közül sem küldtek el senkit. Ez is bizonyítja azt a tényt, hogy Diósgyőrben az öntödék dolgozói - fizikai és szellemiek - összetartó, együttérző nagy családot alkottak, ahol nemcsak a műszaki, üzemi, hanem az egyéni problémák megoldásából mindenki kivette a maga részét. Ennek a viszonynak a kialakításához nagyban hozzájárult az Állami Vasgyáraknak az akkori szelleme is, mely nemcsak a vasúti kedvezmény megadásával 1-1 pengőt kitevő jelképes összegű lakás, fűtés, világítás szolgáltatással, hanem azzal is igyekezett dolgozóit támogatni, hogy azokat építési anyaghoz, bútorhoz és egyéb magánigényét kielégítő tárgyhoz a kereskedelmi árnál lényegesen kisebb áron juttatta hozzá... A diósgyőri acélöntvényeknek még külföldön is híre volt nemcsak a minőségük miatt, hanem azért is, mert az öntvények annyira rajz-hűek voltak, hogy arról még a konkurens külföldi öntödékben is elismeréssel beszéltek... A diósgyőri öntöde vezetősége nagy gondot fordított az öntők továbbképzésére. A gyártmányok jellege ezt szükségessé is tette. Az Acélöntöde valamennyi öntője jó rajzolvasó volt. Ennek köszönhető, hogy az öntödéből rajztól eltérő méretű öntvény nem került ki. Az öntők a formaösszerakásnál a munkahelyen táblára kitűzött rajz alapján, ha a forma mérete hibás volt, eltért a rajzon megkövetelt mérettől, azt észrevették és a hibás méretű formát korrekció nélkül leönteni nem hagyták. De nemcsak az idősebb öntők továbbképzésére fordítottak gondot. Diósgyőr országos szinten az első volt, ahol az öntőtanulókat elválasztották a többi ipari tanulóktól s számukra az öntőszakmai ismereteket már 1936-tól technikumi szinten tanították. A diósgyőri öntödéknél az oktatás, az egymás képzése íratlan törvény volt. A munkát, a munkaterületet, a vezetés feladatait úgy kellett ismerni és gyakorolni, hogy az üzem, a gyártás senkinek a kiesését ne érezze meg. Az Acélöntődé I. csarnokának keleti falán hatalmas táblán arasznyi betűk hirdették az öntvénygyártás tíz legfontosabb követelményét, amivel az öntvény jóságát biztosítani lehetett. Ennek az öntő tízparancsolatot tartalmazó táblának a szövegét mindenkinek tudnia kellett és betartása kötelező volt. A tábla tisztántartására az öntöde vezetősége nagy súlyt helyezett... 1937. január 16-án egy nagy hajóöntvény öntésekor a folyékonyacél a talajforma alsó részét áttörte és egy addig ismeretlen - rég eltemetett - kazánház nedves csatornájába behatolva gőzt fejlesztett, ami hatalmas robbanással dobta ki a formába beöntött közel 30 tonna folyékony acélt. Ez a rendkívül sok égési sérülést okozó eset végül is az Acélöntöde felé fordította a figyelmet és a vezér- igazgató az Öntödék vezetőjének érvelése alapján elrendelte a fejlesztés megkezdését. .. 228
